A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma az 1869. évi népszámlálás tükrében

adót, ő gyűjtötte össze először az értéktelen sziksót, s szappant főzött belőle, s ezáltal a reformkor kiemelkedő helyi vállalkozója lett. De a folytatás elmaradt. A Franciaországból jött Schaeffer-család is a gazdagabbak közé tartozott (6 szobás házzal rendelkezett, Párizsból hozott kazetták díszítették szobáját, és a holland mennyezet), de a kapitalista kor gazdasági életében nem játszottak vezető szerepet. Grűn János, a Felmayer- és Dáni-család Németországból jött, tagjaik tőkét és szakértelmet hoztak magukkal, s Szeged igazi nagypolgáraivá váltak. Közülük csak a Felmayerek tűntek ki a tőkés kor ipari vállalkozóiként. Ok a tipikus képviselői annak a mentalitásnak, amely rájött, hogy az agrárszférában maradva nem lehet a gazdagok közé emelkedni, az ipari vállalkozás „jobban fizet". A többiek felhalmozott reformkori tőkéi részben elvesztek, részben pénzügyi befektetésekben hasznosultak, de nem lettek a szegedi nagyipar megalapozói. Kiemelkedő szerepet töltöttek be Szeged iparában a malmok. Többségük az 1860-as években még vízi-, száraz- és szélmalom volt, de 1857-től egyre nagyobb teret nyertek a gőzmalmok. A kettő között az volt a különbség, hogy a gőzmalmok — különösen a század vége felé — 90%-ban eladásra őröltek, a hagyományosak ugyanilyen arányban vámőrlést végeztek, vagyis az őrlés fejében 10%-ot visszatartottak, a többit vitte az őröltető. A kapitalista korszak beköszöntével azonban avulttá vált a régi malomtartási jog, amely pedig még 1869-ben is komoly problémákat okozott. A tulajdonosok a Tisza-folyón lévő malmuk után fizetendő díj elengedését kérték. A város azonban nem teljesítette, mert a régi szabadalmi leveleken alapuló jogát, mely szerint a város területén lévő összes létező javadalomnak, így a malomdíjszedési jognak is, mint királyi kisebb haszonvételnek, a város a tulajdonosa, nem adta föl. Az egykori regale gyakorlása Szegedet illette földesúri jogán, melyet 1719. május 21-én III. Károly is megerősített, s ennek megfelelően a dicalis (vagyon) adót a malomtulajdonosok fizették. E jog érno vénye 1869-ben még fönnállt. ). Az 1869-i népszámlálás pillanatkép a városról, amely demográfiai értelemben és a foglalkozási szerkezetet tekintve polgárosodó társadalomról árulkodik. 28 Tan. ir. 1890/1869