A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma az 1869. évi népszámlálás tükrében

sóként a kisegítő családtagokat, ugyanakkor összeírtak 18 758 14 éven felüli személyt „bizonyos foglalkozás nélküT-iként.

15 Ez, a háztartásban foglalkoztatott családi munkaerő, döntően mezőgazdasági tevékenységet folytatott. Velük együtt a regisztrált őstermelői réteg keresőkön belüli arányát, akár a duplájára is tehetnénk. De enélkül is a keresők több mint felét adták. Földbirtokosként nevezte meg magát 3633 fő, akik saját birtokuk termelte jövedelemből éltek, és senkinek nem tartoztak semmilyen szolgálattal. Fő megélhetési forrásukat tekintve az őstermelők birtokosi rétegéhez soroljuk a 495 földbérlőt, akik mezőgazdasági munkaadónak számítottak. 4226-an gazdasági éves szolgaként, 5902-en pedig gazdasági napszámosként dolgoztak valamelyik földbirtokos birtokán. Ha ehhez hozzáadjuk még a gazdatisztek számát (33), megkapjuk az 1870-ben magát őstermelőként regisztráltató népes társadalmi osztály teljes keresői létszámát (14 293). Táblázatunk azonban külön rubrikában tünteti föl a „napszámos, cseléd" foglalkozásúakat. Ez is jelzi, hogy a korabeli statisztika a mezőgazdaságból élőket munkaviszonyuk tartalmától függetlenül egy kalap alá vette, s a nem agrár jellegű alkalmi munka vállalóitól élesen megkülönböztette. A mezőgazdaság alkalmi munkásai (napszámosok), illetve a hosszabb időre (általában egy évre) elszegődött gazdasági cselédek foglalkoztatási szempontból külön megítélés alá estek. Előbbieket akár gazdasági munkásnak is tekinthetjük, mert naponként szerződtek, de ilyenek voltak, más, egy évnél rövidebb időre elszegődöttek is (summások, aratók). A gazdasági cselédek a legalább egy évre szerződött béresek, kocsisok, bojtárok stb. voltak. A város 1861-ben rendelte el a gazdákra és cselédekre egyaránt kötelező cselédkönyvrendszert. Azaz enélkül senkit munkába állítani nem lehetett, illetve senki munkába nem léphetett. Az önálló keresői csoportként fölvett „napszámos, cseléd" kategória a mindenféle egyéb alkalmi munkákból élők tömegét, illetve a házi cselédek rétegét takarta. 1861-ben pl. 80 napszámost fogadtak a város kövezetének sártól való megtisztítására fejenként és naponként 50 krajcárért. Szeged közmunkára vett föl napszámosokat az erre jelentkezők közül, mint ahogy más ipari segédmunkást is napszámosnak tekintett a társadalom. De mindkét osztály (mezőgazdasági, ipari) közös vonása volt, hogy készpénzbérért szerződtek munkaalkalom szerint. A „cseléd" megnevezés a háztartás körébe tartozó munkák elvégzését vállaló egyénekre vonatkozott. Ez ugyanúgy egy évre szóló elszegődést jelentett, mint a mezőgazdaságban, csak háztartási alkalmazottként jogviszonyai eltértek a gazdasági cselédétől. A polgárosodás sajátos vonása, hogy a foglalkozás és ideológia szempontjából de facto városi rétegek (értelmiségiek, tisztviselők) aránya a keresőkön belül viszonylag csekély, 1,2 %. Ennek okát a lassúbb urbanizációban, a társadalom jelentős részének agrármunkára utaltságában látjuk. Valamelyest javít az arányokon, ha az őstermelés, ipar és kereskedelem értelmiségét (253 fő) is ideszámítjuk, de akkor azok kereső népességének aránya csökken. Idetartoztak a 15 KULINYI i. m. 587. 16 Tan. ir. 4321/61 17 CSML Szeged Város Tanácsának iratai 855/1861