A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma az 1869. évi népszámlálás tükrében

zonyos fokig kiváltja az összesített népadatok anyakönyvi megalapozását, de ez sem tekinthető százszázalékos pontosságú megközelítésnek. 1870-ben még módosíthatta a képet pl., hogy az összeírással szemben fölütötte még fejét „a népi gyanú", mely a népszámlálásokat az újabb adók kivetésével azonosította.

9 Ez a közfelfogás csak a századfordulótól fogadta el az adatszolgáltatás rendeltetéséről szóló hivatalos állásfoglalást KORÖSSZETÉTEL TÁRSADALMI VONATKOZÁSAI A város demográfiai állapotáról további részletek tudhatók meg a területhez viszonyított korösszetételi statisztikából. 1869-ben úgy végezték el a szegedi népszámlálást, hogy a kéziratban fönnmaradt ívek a korösszetételt is regionális bontásban adták meg.

10 Sajnálatos, hogy pl. az 1890-inek sem a kéziratos anyaga, sem a hivatalos kiadványa nem közli: a népszámlálási adatok milyen területre vonatkoznak. A magyar statisztikai gyakorlatban 4 fő korcsoportot különítettek el: a gyermekkorúak (0-14), a felnőtteken belül a fiatal produktívak (15 39), idősebb produktívak (40-59), s az agkorúak (60-tól) csoportját.

11 Mivel az 1869-i állapot önmagában kevésbé értékelhető pillanatfölvétel, a hasonló állapotot tükröző 1910-ivel vetjük össze. Év terület (kh) össz népesség ebből Év terület (kh) össz népesség 0-14 % 15-39 % 40-59 % 60% 1869 138 964 70 179 27 822 39,6 27 269 38,9 11 118 15,9 3900 5,6 1910 141 775 118 328 38 501 32,6 50 667 42,8 20 372 17,2 8788 7,4 A városi igazgatás, oktatás, egészségügy modern szervezetének megteremtéséhez ismerni kellett ennek demográfiai föltételeit. Az ezzel kapcsolatos társadalmi igények városi szintű prognosztizálásához föl kellett ismerni a táblázatból kiolvasható javuló halandósági, s a tendenciájában csökkenő születési arányokat. Az összes születés 8%-os visszaesése mutatja, hogy a gyermekkorúak össznépességen belül csökkenő aránya, a korpiramis alját már a századforduló előtt karcsúsítani kezdte. Nem volt arányban a születéseknél tapasztalt csökkenéssel az időskorúak javuló halálozási statisztikája: utóbbi pozitív szaldója mindössze 2 %-os mértékű. A lakosság születésszabályozása jobban meghatározta a korpiramis szerkezetét, mint az egészségügyi viszonyok javulása. Valamivel nagyobb mérvű, (10 %-os) növekedés tapasztelható az ún. fiatal-produktív korosztály (15-39) népességen belüli térfoglalásában, a gyerekkorúakhoz 9 CSML Mészáros György főjegyző jelentése. 1870 május 7. 10 Uo. 11 KOVÁTS i. m. 151.