A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

UJSZÁSZI Róbert: I. Ulászló Ismeretlen verdejegyű denára. Adalékok a CNH 147-es típusú dénár megítéléséhez

felelő vastagságúra. A kalapálás — mint kézimunka — azonban óhatatlanul nem egyenletes anyagvastagságot eredményezett a lemez egyes részein, így a felhasznált anyag vastagsága esetleges volt. Ezért ugyan azzal a verőtővel készült darabok esetén is jelentős súlyeltérések tapasztalhatóak. A metrológia (numizmatikai vonatkozásban ez általában csak a súlyra vonatkozik) meglehetősen ingoványos területe az éremtannak.

14 Különösen igaz ez azonban a mi esetünkre, amikor az inflációs pénzverés tömegtermelése miatt a pénzek külalakjára a szokottnál jóval kevesebb figyelmet fordítottak. Érdemes megvizsgálni azt a lehetőséget is, hogy esetlegesen lehet-e szó obulusveretekről? 12. századi típusok kapcsán ezt a kérdést már körüljárta korábban Nagy Lóránt. Meggyőző érveléssel és példák bemutatásával bizonyította, hogy minimális átmérőkülönbségek alapján nem választható szét egyetlen típus dénár és obulusveretekre. Külön foglalkozott a felület (tehát végülis az átmérő átszámított adata) és a súly arányával. Azt tapasztalta, hogy a két paraméter ez esetek többségében a logikusan kikövetkeztethető eredménnyel ellentétben arra a fentebb is megerősített álláspontra mutat, hogy ilyen kis eltéréseknél is, mint amelyet a CNH 147-es típusnál tapasztalhatunk, nem számolhatunk obulusveréssel.

15 Tehát elmondható, hogy a CNH 147-es típus inflációs mivolta okán, illetve a mutatott viszonylagosan kis volumenű eltérések alapján nem osztható két külön típusba. Annyi azonban mindenképpen megjegyzendő, hogy jogos a szokottnál valamivel jelentősebb méreteltéréseket számon tartani, mégha ezek nem is adhatják típusonkénti, vagy altípusonkénti elkülönítés alapját. Érdemes még tárgyalni egy már röviden megemlített változatot, amely a méretváltozattal ellentétben alapját képezheti elkülönítésnek a CNH 147-es típuson belül. Létezik egy irodalomban korábban már többször is leírt köriratvariációs változata a CNH 147-nek, amelyet Huszár Lajos H 602 a) számmal közölt, Unger Emil pedig ÉH 477 A) jelzettel hozta. Ennek előlapi körirata MONETA WLADISLAI DEI, a központi kettőskereszt a középső meztőben marad, nem szakítja kétfelé a köriratot. A körirat végén az általam ismert példányok legnagyobb részén rozetta látható. A hátoldal a CNH 147-es típussal egyezik, az aranyforintok ábrázolásaihoz hasonló. Ezt a típust — ahogyan azt korábban említettem — közölte Rupp, majd mint eddig ismeretlen fajt két ízben leírta Kőszegi Tivadar is.

16 Kérdéses azonban, hogy itt egyáltalán ugyan arról a pénztípusról beszélhetünk-e, vagyis hogy valóban a CNH 147-hez sorolható-e ez a faj. Bár lehetséges, hogy csak egyszerűen az alsólendvai verdében — az alaptípustól jelentősen eltérő minta után — készült változat. Talán ezt támasztja alá az is, hogy mindeddig csak A — fordított B verdejeggyel került elő. A CNH 147-es típus ezen variációjának külön érdekessége, hogy meglehetősen hasonlít V. László egy olyan típusához (CNH 179), amelyet a szakirodalom 1453-1454-re keltez, vagyis jó tíz évvel I. Ulászló halála után. Ez a változat azonban jelentős körirat- és éremképbeli különbségét, valamint az uralkodó nevét 14 GEDAI István: Árpádkori metrológiai problémák. Az Érem 1967/39-40, 385-387. 15 NAGY Lóránt: Az Árpád-házi néma dénárok nagyság változatai. Az Erem 1979/1, 15-18. 16 KŐSZEGI Tivadar: Verőtő variációk és hibrid veretek. Az Érem 1977/2, 23-26.; KŐSZEGI Tivadar: I. Ulászló új típusú denára. Numizmatikai Közlöny 1981-1982, 137-138.