A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
FÜREDER Balázs: Móra Ferencné szakácskönyve (ötödik kiadás, 1949)
mának szűkülése nem tekinthető egyedi jelenségnek. Véleményünk szerint a magyar gasztronómia, néhány kivételtől eltekintve, a '30-as, '40-es években az emberek gazdasági helyzete miatt egyre kevesebb nyersanyaggal „dolgozhatott". 1945 után a gazdasági helyzet mellett ideológiai okai is lehettek a nyersanyagválaszték apadásának! Ugyanis a polgárság társadalomban betöltött szerepe fokozatosan leépült és egy szorgos parasztember vagy egy jó munkás gasztrokultúrájába — amellett, hogy meg sem tudta fizetni — nem tartozhatott bele a vadhús vagy az osztriga. Móra Ferencné szakácskönyvének szegedi kötődését megállapítani nem annyira egyértelmű, mint például Rézi néni, Szekula Teréz, Kovács Teréz, Panni néni, Sárosi Bella vagy M. Krasznai Elza esetében, akik könyvük címében használták a szegedi jelzőt. A műben szereplő ételek közül is csupán három szegedi (Szegedi fánk; Szegedi töpörtyűs pogácsa; Szegedi kifli),' 1 tehát az ételnevekből sem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Ha mégis ezt tennénk, akkor a szakácskönyvet inkább hívhatnánk linzinek (12 recept: Linci szelet I.; Linci szelet II.; Linci szelet III.; Linci perec; Linci perec más módon; Linci pogácsa; Zsiros linci I.; Zsiros linci II.; Hamis linci I.; Hamis ünci IL; Linci torta; Barna linci torta), vagy bécsinek (4 recept: Bécsi szelet; Bécsi lepény; Bécsi torta; Bécsi torta más módon). A magyar városok közül pedig debreceninek (5 recept: Debreceni széllel bélelt; Debreceni töpörtyűs pogácsa; Debreceni béles; Debreceni béles más módon; Debreceni béles más módon), esetleg pozsonyinak (3 recept: Élesztős pozsonyi kifli; Pozsonyi kifli más módon; Pozsonyi kifli). 72 Akkor mégis miért gondolhatjuk, hogy Móra Ferencné munkáját áthatotta a szegedi gasztronómia? Először is nem szabad elfelejtenünk a szerző 1922-es — már említett, de napjainkig nem tisztázott — „Mit főzzünk? Mindenkinek nélkülözhetetlen szegedi szakácskönyv"-ét, melynek bővített kiadásáról lehet szó. Mellette nem hagyhatjuk figyelmen kívül a város kulináris hagyományait sem. Szegeden a vendéglátás kezdetei bizonyíthatóan a 17. századra vezethető vissza. A következő században három fogadó, a Fekete Sas, a Hét Választó Fejedelem és a Páva várta a betérő vendégeket. Az igazi fellendülés 19. században kezdődött és a korszak második felétől már pezsgő vendéglátó életről beszélhetünk a városban, amelyre a 20. század elejéről is számos bizonyíték áll a kutatók rendelkezésére. 76 Móra Ferencről tudjuk, hogy a Goldstein és a Hajdú vendéglőben a szája íze szerint készítették a fokhagymás rostélyost, de a neves író szívesen betért Gedó Márton vendéglőjébe vagy a Virág cukrászdába is. Az előzőek mellett ismert, hogy a család barátai gyakran keresték fel a házaspárt. Ilyenkor vagy nagyobb ünnepek alkalmával a feleség harmincnál is több fogással kényeztette vendégeit. 7 ' Móráné 1902-ben házasságkötés révén került Szegedre, és konyhaművé70 FÜREDER 2005, 280. 71 MÓRA 1949, 102, 112-113, 122-123. 72 MÓRA 1949, 59, 108, 113, 126, 132-133, 143, 146, 158-160, 219-220, 224-225. 73 PÉTER 1992, 107-108. 74 BENDESI 2005, 109. 75 T. KNOTIK 2005, 23-106. 76 FARI - NAGY 2004, 325-387. 77 DRAVECZKY 2002, 116, 117, 118.
