A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

zottsága 1921 novemberében a nagyhatalmak által szakértő bizottság kiküldését javasolta. A szerző megállapítása szerint, a románok és a szerbek által elkövetett pusztítások eltörpülnek a csehek tevékenysége mellett. Leginkább az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatos szobrokat pusztították, de nem kímélték az egyházi jellegű és irodalmi nagyságokat ábrázoló szobrokat sem. A Felvidéki, romániai, ju­goszláviai, és Burgenlandi területek pusztításait részletesen, több oldalon ke­resztül mutatja be. Külön említi az ingó műemlékek széthordását is. Hangsú­lyozza, hogy Magyarország, mint a nyugati kultúra védőbástyája is elvesztette szerepét, és az a szerves egység, amely a kultúrában és a művelődésben megvolt, szétomlott. A környező államok tudatos történethamisításairól sem hallgat. Olay végül a következő sorokkal zárja művét: „Az előadottak után nincs sok mondani­valónk. A bosszúállás ilyen eredményeket hoz létre Középeurópában (sic!), amelyek láttára végre már cselekedniök kell azoknak, akikben igazságérzet van, ha nem akarják az elégedetlenséget, kultúrátlanságot véglegesíteni egy olyan te­rületen, amely ezer éven át az általános európai művelődésnek hű megtartója és terjesztője volt, és ha nem akarják, hogy az európai művelődés sugarai leáldoz­zanak egy más és ismeretlen jövő bizonytalansága érdekében." 1 Ugyanerről a témáról 1931-ben jelent meg még a Tetemrehívás a magyar em­lékek romjain című erőteljesebb hangnemű, rövidebb írása Olaynak. 192 A trianoni békeszerződés 177. §-a Magyarországnak jogot adott arra, hogy Ausztriával megállapodást kössön az „Osztrák-Magyar Monarchia kormányának vagy a Koronának" gyűjteményeihez tartozott művészeti, régészeti, tudományos vagy történeti jelentőségű tárgyakról és okiratokról, mely saját szellemi tu­lajdona, és mint a származási hely országa, azokat a viszonosság alapján vissza­kapja. 1933-ban ennek folyamatát ismerteti röviden Petrovics Elek A bécsi magyar örökség címmel a Magyar Művészetben. 193 Ez a rendelkezés ugyanazt a jogot biz­tosította nekünk, melyet a Saint Germain-i (osztrák) békeszerződés az Ausztria te­rületéből részesedett ún. utódállamoknak a bécsi közös és udvari gyűjteményekre és levéltárakra nézve. Megtudjuk, hogy a magyar fél saját szellemi tulajdonra, il­letve, mint a dinasztia másik állama, az udvari vagyonból való részesedésre hivat­kozott a tárgyalásokon. A létrejött 1932-es velencei egyezmény részben felsorolja az átengedett tárgyakat (a szerző más értékek mellett, hiányolja a Bocskay­koronát és egy ígért kifogástalan gótikus páncélt), részben pedig elvi rendelkezé­seket tartalmaz. Az elvi rész jobbára erkölcsi értékű és nem szól a kint maradt tárgyak valóságos birtoklásáról. Nevezetesen a Magyarország szellemi tulajdo­nához tartozó, de Bécsben maradt tárgyakat a két állam közös kultúrjavainak nyil­vánítja, és ennek az elvnek gyakorlati biztosítására kimondja, hogy ezeket har­madik személy részére nem lehet ehdegeníteni. A magyar kormánynak joga van a gyűjteményekhez felhatalmazott szerveket kiküldeni, és egy állandó hivatali 191 I. m. 385. 192 OLAY Ferenc: Tetemrehívás a magyar emlékek romjain. Budapesti Hírlap nyomdája, Bp., 1931. (Különlenyomat a Kincses Kalendárium 1931. évi XXXV. kötetéből.) 193 PETROVICS Elek: A bécsi magyar örökség. - Magyar Művészet. 1933. IX. évf. 1. ez., 257-258. , ugyanerről ír Dr. J. J. (JAJCZAY János): A hazakerült bécsi gyűjtemény. - Élet. 1934. január 21. XXV. évf. 3. sz., 42.

Next

/
Thumbnails
Contents