A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

lések főbb műkincseit tíz évvel korábban, ugyancsak a Sárosvármegyei Múzeumban helyezték el. Az oroszok még három helyen nyomultak előre: a nagycsertésai és a lupkowi szoroson át, illetve Zemplénoroszi felől. A legfőbb anyagi kár Homonnát érte, mert felgyújtották. A németek, miután az oroszokat kiverték, a híres laborczrévi monostort rommá lőtték. Az orosz invázió harmadik vonulata már kevés pusztítást okozott, mert azon a vonalon csak egy műemléki épület volt. Felső-Magyarország többi északkeleti vármegyéjében nem folytak harcok. A szerző hangsúlyozza, hogy a harcok elmúltával a Műemlékek Országos Bizottsága azonnal munkához látott ezeken a területeken. Divald: Múzeumaink a háború után című írása egy évvel később jelent meg a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben.

121 Ebben a következő észrevételt teszi: „A modern kultúra diadalának fényes jelei közé sorolhatjuk, hogy betörése idején az ellenség, mint náluk (sic!) Bártfán a múzeum s a város ősi temploma elé őrséget állított műkincseink megvédésére s még az oláhok is szakemberek kezére bízták ideig-óráig hatalmukba került erdélyi városaink gyűjteményeit, ha mindjárt annak reménységében is, hogy ezek most már az ő tulajdonukba kerülnek."

122 Tájékoztatást kapunk arról, hogy múzeumaink vesztesége az ellenséges betörésnek kitett vidékeken — a kisebb károktól eltekintve — nem volt jelentős. A háborútól megkímélt városokban kevés kivétellel, a gyűjtemények ugyanúgy rendelkezésre álltak és gyarapodtak, mint béke idején. A szerző vidéki közgyűjtemények háború utáni feladatairól hosszabban ír. A Gyűjtő nevű folyóirat dr. Siklóssy László által összeállított: A világháború a művészetben című különszámában jelent meg Perneszi S. Kálmán: A háború és a művészeti tárgyak piaca című írása. Ebben a háború műtárgyakra gyakorolt hatását vizsgálva megállapítja, hogy mind a műtárgyak mennyiségében, mind azok értékében fennáll változás, de az időszakos és sok esetben a véletlen műve. A háborúval kapcsolatban felvetődik a zsákmányjog kérdése, azonban a szerző szerint a napóleoni világrablás nem ismétlődik meg. A háborús felek a magántulajdont igyekeznek tiszteletben tartani és a frontról sem ide, sem oda nem érkeznek műkincsek.

124 Az 1912. évi balkáni háborút hozza fel példaként, melyben Törökország vereségével sem nőtt meg a keleti antik szőnyegek forgalma, sőt kereskedelmük inkább megakadt. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése a háború kezdetétől fogva a legszigorúbban megtiltotta a zsákmányolást, így az csak kisebb mértékben fordulhatott elő. A háború alatt azonban nemcsak az ingatlan műem121 DIVALD Kornél: Múzeumaink a háború után. - Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1917. XI. évi., 36-39. 122 I. m. 37. 123 PERNESZI S. Kálmán: A háború és a művészeti tárgyak piaca. - A Gyűjtő. 1917. január 1. VI. évf. 1-3. sz. (Dr. SIKLÓSSY László: A világháború a művészetben. Különszám) 63 (119)-73 (129). 124 Az Osztrák-Magyar Monarchia az „1913. évi XLIII. törvénycikk az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat becikkelyezése tárgyában" — a második nemzetközi békeértekezleten megállapított egyezmények közül az ország törvényei közé iktatta —, az 1907. évi október hó 28. napján Hágában kelt „IV. Egyezmény a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól-t", a hozzámellékelt szabályzattal, de az utóbbiban foglalt 44. cikk nélkül. Ennek a II. rész „Az ellenségeskedésekről" I. fejezete „Az ellenségnek ártó eszközökről, az ost> romzárról és bombázásról" 23., 27., 28. cikkei és a III. rész „A katonai hatalomról az ellenséges állam területén" 46., 47., 49-56. cikkei vonatkoznak a kulturális javak megtartására!