A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

LENGYEL András: Egy Tömörkény-kötet kiadástörténetéhez. Vízenjárók és kétkezi munkások (1902)

lapja mondja Tömörkényt „kitűnő néprajzi írónak". Azaz úgy dicsérik, hogy valójában félreértik és lefokozzák a valóságos írói teljesítményt. A Makó és Vidéke 1902. május 16-i száma

43 pedig (Ministeri ajánlás Tömörkény István könyvéhez címmel) arról adott hírt, hogy: „A vallás- és közoktatásügyi minister Tömörkény Istvánnak, a kitűnő írónak »Vízenjárók és kétkezi munkasok« című könyvét a középiskolák ifjúsági könyvtárai részére leendő beszerzésre ajánlotta." A felreértelmezés folyamata ezzel tetőzött. Tömörkény alkotói élethelyzete pedig óhatatlanul deformálódott: a piac és a kormányzati preferenciák torz végletei közé szorult, s íróként a jelek szerint magára maradt. Elmaradt mellőle az életművét erősítő kritikai értelmező munka, az életművet alakító látens tendenciák közösségi tudatosítása. ANDRÁS LENGYEL ON THE PUBLICATION OF A COLLECTION BY ISTVÁN TÖMÖRKÉNY The remarkable collection of short stories by István Tömörkény (1866-1917) entitled Vízenjárók es kétkezi munkások (Watermen and craftsmen) was published in Szeged during the last days of 1901, dated already to the year 1902. Interestingly enough the publisher was not a professional publishing company, but the author's colleagues and friends joined to publish the collection. Present study reconstructs the almost one year long history of this publication process, revealing the inherent contradictions of the situation. To sum it up it may be concluded that the publication of this collection of short stories meant a turning point in Tömörkény's life. The mainly negative reactions to the publication made him accept the importance of business aspects in the publication process. 43 Ministeri ajánlás Tömörkény István könyvéhez. Makó és Vidéke, 1902. máj. 16. 2. (Ezt az adatot múzeumi kollégámnak, Orbán Imrének köszönöm.)