A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

LENGYEL András: Egy Tömörkény-kötet kiadástörténetéhez. Vízenjárók és kétkezi munkások (1902)

illetménykötetet is beígérte. A „Szegedi Napló" karácsonya című, Előfizetőinknek alcímű közleményben legalábbis ez olvasható: „örömmel jelenthetjük, hogy kiadóhivatalunk abba a szerencsés helyzetbe jutott, hogy Tömörkény Istvánnak, a magyar irodalom egyik legkitűnőbb munkásának sajtó alatt levő művével, Vízenjárók és Kétkezi Munkások című könyvével a Szegedi Napló minden éves előfizetőjét megajándékozhatja. Mindenki, aki a Szegedi Naplót az 1902-dik évre megrendeli (az előfizetés történhetik negyedévi vagy havi részletekben is), ingyen kapja meg ezt a nagyértékű ajándékot."

22 A leírásból, amelyet a Napló ekkor a készülő könyvről adott, az is kikövetkeztethető, a könyv előállítása ekkor már ténylegesen folyt: a leírás már konkrét és tárgyszerű. „A könyv nagy nyolczadrétben, gazdag aranyozással díszített finom vászonkötésben jut az előfizető asztalára. Az albumszerű díszkötésnek értékét nagyban emeli a czímlap művészi kivitelű képe, mely Vágó PáZnak, a hírneves festőművésznek kizárólag e czélra készült kitűnő alkotása. Bármely szalonnak, magánkönyvtárnak kiváló dísze lesz ez a pazarkiállítású kötet, amely a szegedi irodalomnak s a szegedi műiparnak fényes kifejlődését hirdeti."

23 A nyomdatulajdonos Engel realisztikus kalkulációjáról árulkodik, hogy e közlemény leszögezi: a készülő „könyvnek valódi értéke legalább tíz korona*. Ez a konstrukció elsősorban magának a szerzőnek, Tömörkény Istvánnak kedvezett: műve így végre megjelentethetővé vált. De Tömörkény neve a nyomdatulajdonos lapkiadónak is jelentett némi értéket: a könyv előfizető-csalogató ajándékként volt hasznosítható, azaz, ha „üzlet" nem is lehetett, a lapkiadás marketing-költségeként Engel elkönyvelhette altruizmusát. Hogy Engel Lajos döntésében, az elsődleges segítő szándékon túl, másodlagos megfontolásként ez a szempont is szerepet kapott, jól mutatja a fölhívás egyik, még nem idézett helye.

25 A megszövegezésből ugyanis kiderül, hogy a lapelőfizetők számának gyarapítása végett Engel más — saját nyomdájában előállítható — ajándékokkal is kirukkolt. „Ezzel [...] — olvashatjuk az előfizető-toborzó közleményben — nem merül ki a kiadóhivatal áldozatkészsége. A Szegedi Napló minden előfizetője megkapja emellett a Szegedi Napló szokásos újévi ajándékait, a remek kivitelű, újformájú, díszes falinaptárt, hetenkint leszakítható naptár-lapokkal és előjegyzési rovatokkal, továbbá a csinos tárczanaptárt." Tömörkény könyvének tehát, a naptár-készlettel együtt, a Napló előfizetői táborát illett növelnie. A kérdés csak ez, az a konstrukció biztosított-e némi honoráriumot a szerzőnek, avagy egyedüli jutalma könyve megjelenése lett? 22 Uo. 23 Uo. 24 Uo. 25 Uo. 26 Uo.