A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

BÁLINT László: Dadi Imre, a kommunista funkcionárius

lyezték. Az indoklás az volt, hogy akkoriban szült a felesége. Ez a szabadulás azonban ilyen formában meglehetősen gyanússá vált akkoriban is, később is. Egyetlen számottevő kommunistát nem hagytak szabadlábon. Főleg pedig nem engedtek szabadon, ha már őrizetben volt és főként, nem olyan indokkal, hogy a felesége szül. Ezért vélekedtek többen úgy, hogy Dadi Imre csak azért kerülhetett szabadlábra, mert a szentesi rendőrség besúgója volt, beépített ember az illegális kommunisták közé. Néhány év múlva Dadi Imre említést tett arról, hogy „Csehszlovákiából hazatérve éjszakánként hallgatták ki. ... Megalázták, fenyegették ... órákonát egy lábon álltam.... Úgy vágott tarkón (az államvédelmis kihallgató tiszt — BL.), hogy arccal előre végigbuktam a szőnyegen, elsötétült előttem minden. ... Az előadó (a kihallgató — BL.) nem boldogult velem és dühében rugdosta a bokámat és újra legdurvábban az anyámat szidalmazta. Ekkor is tarkón vágott, ... ezután megtalpaltak."

09 Ma már köztudott, hogy az ÁVH nál soha nem rettentek vissza az erőszak alkalmazásától. Felsőbb — leggyakrabban az MDP legfelsőbb — utasítására pedig ugyanolyan kegyetlenül bántak el a markukba került kommunistákkal is, mint az állítólagos osztályellenséggel. Az egykori illegális kommunistával, Dadi Imrével sem voltak kíméletesek. így aztán még azt is elismerte, vagy elismerte volna, amit el sem követett. A gyanúsítotti jegyzőkönyvében ez olvasható: „Bűnösnek érzem magam abban, hogy 1944-ben a horthysta politikai rendőrségen a munkásmozgalomban részt vett embereket árultam el."

90 A másik történet az előbb említettnél kicsit bonyolultabb. Ez a gyanúsítás arról szól, hogy Dadi Imre az előbb említetteken kívül is végzett besúgói tevékenységet. Ennek során az illegális kommunista mozgalomról tájékoztatta a politikai ügyekben is eljáró szentesi detektíveket és ezért a szabadságán kívül még pénzt is kapott. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb tanú Lakos József lett volna. De Lakos hallgatásáról Dadi időben gondoskodott azáltal, hogy megölette. Követte a régi-régi maffiás módszert, miszerint a bűnözők szempontjából a legjobb tanú a halott tanú. Arra azonban nem számított, hogy maradt egy élő tanú is — Szatmári Pál 91 — akinek a vallomása szerint a háború alatt egy alkalommal Lakos József irodájában tartózkodott, amikor megjelent ott egy férfi, aki félrehúzódva valamit közölt a detektívvel, ellenszolgáltatásként pedig 40 pengőt kapott. Az illető távozása után Lakos közölte Szatmárival, hogy a látogató Dadi Imre volt, akinek az illegális kommunista mozgalommal kapcsolatos információkért pénzt adott. Ez a vallomás önmagában Dadi tagadásával szemben bizonyító erővel aligha bírt volna. De történt más is. Amikor a háború után Szatmári Pál internálva volt, az őrszemélyzethez tartozó Granitz Józsefnek

92 elmondta az előbbi történetet Dadi besúgásáról. 89 ÁSZTL V-93039. 90 Uo. 91 Szatmári Pál (Szentes 1905) szentesi lakos, aki az 1. világháborúban tiszti rendfokozatban katonai szolgálatot teljesített. 1939-ben ismét behívták katonának, de a frontszolgálat helyett 1944-ig hadiüzemi parancsnok volt Szentesen és környékén. Ezért a háború után 1940-ban internálták. ÁSZTL V-93039.