A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)

jaiban a lelkész felesége a belügyminiszterhez fordult, arra hivatkozva, hogy a két tanú visszavonta a vallomását, és kérte, hogy ezt figyelembe véve vizsgálják fölül a férje ügyét, és új eljárást folytassanak le ellene. Csatolta kérvényéhez a helyi „szakmaközi bizottság" igazolását, miszerint a lelkész „a demokrácia ellen nem fejtett ki olyan tevékenységet, mely megkívánná azt, hogy még mindig internálva tartassék", és azt javasolták, hogy helyezzék szabadlábra, legföljebb — ha mindenképpen szükséges — tartsák rendőri felügyelet alatt/'

8 A vádat csupán 1947. március 3-án fogalmazták meg. A Nbr. 13. § 3. pontjába és a Nbnov. 12. § 4. pontjába

59 ütköző „háborús és népellenes bűntettekkel" vádolták. Az volt a vád ellene, hogy 1.) „a nyilasok uralomra jutásakor a nyilas közigazgatásban illetve honvédelem keretében önként fontos vezetői állást vállalt és tevékenykedett", és 2.) „a nép és demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött." Az indoklás szerint „nevezett tagadásával szemben a tanúk állítása szerint a múltrendszer [sic!] vezetőit, akkor, amikor azokat kivégezték, nem tartotta helyesnek, sőt, kifogás tárgyává tette. A mai rendszert nem tartja alkalmasnak az újjáépítésre, valamint mert a múlt éra alatt közvetlen összeköttetései voltak nyilas miniszterekkel, főispánokkal, [sic!] akiknek közbejöttével az özörényi cellulózé gyár vezetését kapta meg".

60 A lelkész a vádakkal szemben megfogalmazta az észrevételeit, tételesen megcáfolva mindent. Dr. Bozsó Béla népügyész eredetileg a tárgyalásnak Hódmezővásárhelyre való kitűzését indítványozta, de az ott alakított külön népbíróság a pártok közötti viták miatt hónapok óta nem működött, ezért a szegedi népbíróság azt javasolta, hogy Szegeden folytassák le a tárgyalást. Ez így is történt. Az 1947. április 26 i szegedi népbírósági főtárgyaláson a vád két tanúja ismételten visszavonta a rendőrség előtt korábban tett vallomását! M. M. kijelentette: „A rendőrségen [...] több alkalommal hallgattak ki, megfenyegettek, hogy lecsuknak, mert én is olyan vagyok, mint a vádlott, és fölsoroltak egy csomó kijelentést, hogy ezeket a vádlott mondta. Aláírattak velem egy jegyzőkönyvet, melyet én félelmemben aláírtam."

61 A szerencsétlen amikor hírét vette, hogy a lelkészt internálták, magát okolta emiatt és fölmondott. A tárgyaláson amikor megeskették, olyan sírógörcsöt kapott, hogy ki kellett vezetni a teremből... A másik tanú ugyancsak tagadta, hogy a terhelt valóban tett olyan kijelentéseket, melyeket a rendőrségen a szájába adtak, és azt állította, hogy félelmében anélkül írta alá a jegyzőkönyvet, hogy előtte megismerte volna annak tartalmát. A védelem egyik tanúja eskü alatt tett vallomásában hangsúlyozta, hogy valóban a munkások kérésére vállalta el a gyár felügyeletét, sőt, leventéket is beíratott a munkások közé, hogy megakadályozza az elhurcolásukat. A másik 58 Uo., 63. 59 A Nbnov. 12. §. 4. pontja kimondja: népellenes bűntettben bűnös az is, aki „aki kényszerű szükség nélkül a nép- vagy demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött". Forrás: http://www.l000ev.hu/iadex.php?a=3&param=8214 60 CsML, VII. 2. fond, 50. d., NB 131/1947./6. sz., 29. 61 Uo., 7. 62 „Tudomásom van róla, hogy a vádlott a munkások kérésére elvállalta a leállt cellulózé gyár vezetését. Ezt maguk a munkások mondták el nekem azzal, hogy így akartak megszabadulni a katonai szolgálat alól. A munkások a legnagyobb szeretettel beszéltek a vádlottról." — vallotta a tárgya-