A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)
hogy valójában együttműködött a nyilasokkal. A bujkáló zsidót végül elkapták, majd először a kaposvári törvényszék február 28-án sikkasztás vádjával négy hónapi fogházbüntetésre ítélte. (Egyébként 1947. január 13-tól már előzetes letartóztatásban volt.) Ezt követően a budapesti népbíróság Tutsek-tanácsa június 19-én az Nbr. 11. §. 5. pontjában 44 meghatározott „háborús bűntett" vádjával tizenöt év kényszermunkára ítélte, ami 1949. december 12-én jogerőre emelkedett. 45 Visszatérve Tárkány Szűcs József esetére, a NOT másodfokon 1946. december 17-én — bizonyítékok hiányában — az ellene felhozott vádat ejtette, és jogerősen fölmentette. A Belügyminisztérium ezt követően 1947. január 21-én megszüntette az internálását, egyben rendőri felügyelet alá helyezte. (Ez ellen 17-én föliebbezett Rajk Lászlóhoz, de ezt „természetesen" elutasítottak.) A följelentgetések egyik áldozata volt az 1929-től Hódmezővásárhelyen működő Eperjesi Mihály vallásoktató lelkész is. Őt 1946. október 16-án egy helybeli illető, bizonyos Tulipán József jelentette föl, mert szerinte ő az előző napi hittanórán „népi és demokrata [sic!] ellenes kijelentéseket" tett. A rendőrség államvédelmi osztálya rögtön megindította a nyomozást, az egyik nyomozó október 25-én és november 6-án négy kereskedelmi iskolás leánytanulótól vett föl terhelő vallomást. Az egyik tanuló vallomása szerint a lelkész azt mondta, hogy „azért volt szükséges a német csapatok támadása Oroszország ellen, mert az orosz nép ezáltal vallásszabadságot nyert. [A] háború előtt ugyanis nem volt megengedve, hogy az orosz nép imádja az Istent." A csendőrökkel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy „igazságtalanul internálták őket, mert ők csak kötelességüket teljesítették." Egy felhozott példából pedig azt a következtetést vonta le, hogy a rendőrség Teleki téri alkalmi munkásokból verődött össze. Ez azért volt különösen sértő a főügyész szerint, mert ezen a téren „köztudomás szerint a nem-dolgozó[fc] salakja ácsorog". A másik diák szerint pedig azt is mondta, hogy „a nemzettel nem törődtek a mai vezetők, csak azzal, ki üljön a magas vezetői állásokba." 46 November 15-én a rendőrség államvédelmi osztályán kihallgatott lelkész tagadta a vádakat. Bár a négy (megfélemlített) tanún kívül mással nem lehetett a vádat alátámasztani, december 9-én dr. Kilyén István szegedi népügyész mégis el44 A törvény 11. § 5. pontja alapján háborús bűnös az: „aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyukkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette, vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reábízott hatalommal visszaélve, kegyetlenkedett, vagy aki általában felhajtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának." Forrás: http://www.lOOÖev.hu/index.php?a^ 3¶m-8214 45 ABTL, Frisch Márton vizsgálati dossziéja, 3.1.9. V-102.614., 32. és 57. A vád az volt ellene, hogy miután 1945. január 4-én átkísérték a bevonulási központba, onnan a nyilasok — mint szabotázzsal gyanúsítottat — a nyilas pártházba hurcolták, de ott valóságban nem lett bántódása (az oda került zsidók közül több mint ötszázat kivégeztek!), hanem mint szerelő szabadon ki-be járt az épületben — ráadásul besúgó is lett. Frisch azonban viszonylag könnyen megúszta: 1956 nyarán kegyelemre javasolták, mert „csupán" azért lett besúgó, hogy az életét mentse, különben is 1917 óta vett részt a munkásmozgalomban. Ráadásul közreműködött abban, hogy a nyilasház tagjait elfogják. Ezen „érdemekre" való tekintettel 1957. május 15-én az Elnöki Tanács kegyelembe részesítette, a hátralévő börtönbüntetését pedig elengedte... 46 CsML, VII. 2. fond, 46. d., NB 12/1947. S. L. és N. T. E. vallomásai.
