A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)

vatkozással, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával főbüntetésként másfélévnyi letöltendő börtönbüntetésre, mellékbüntetésként pedig politikai jogainak tíz évre történő felfüggesztésre ítélte, bár a tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a koronatanú hazudik, ráadásul a vádlott a rendőrségi vallomását csak verések hatására írta alá.

40 A büntetésbe egyébként beleszámították az előzetesben eltöltött öt hónapot is, emiatt, és részben a betegségére való tekintettel szabad lábra helyezték. A bírósági ítéletet a népügyészség megfellebbezte, de a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) elutasította a beadványt. Ez a fordulat azonban a politikai rendőrségnek nem tetszett. A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztálya 2400/2/1945. sz. megkeresése alapján Gajzágó György rendőr őrnagy 1946. március 4-én felhívta a Magyar Államrendőrség Hódmezővásárhelyi Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályát, hogy Tárkány Szűcsöt vegye őrizetbe és kísértesse fel Budapestre, mivel „értesülés szerint már felgyógyult."

41 Arra hivatkoztak, hogy mivel jelenleg Vásárhelyen él, „ott hivatásánál fogva közéleti tényező, hangadó szava van a közhangulat kialakításában. Már pedig ilyen faji gyűlöletet sugárzó gondolkodásmóddal, amilyet a múltban követett, nem várható, hogy a jelenben, a demokratikus gondolatnak, cselekvésnek hirdetője legyen. Feltételezhető, hogy benne melegágyra fog találni a demokrácia ellenes gondolat, ilyenformán [a] demokrácia megvédése szempontjából közigazgatási eljárás alá vonása mindenképpen indokolt."

42 A helyi politikai rendőrség sietve teljesítette a pesti elvtársak „kívánságát" és március 15-én őrizetbe vették, majd két hét múlva (!) elrendelték az internálását, mely egészen 1947. január 24-ig tartott. Április 14-én az internálás ellen ugyan föllcbbezett Rajk László belügyminiszternél, de másodfokon június 12-én a határozatot jóváhagyták, emiatt továbbra is a Buda-déli Központi Internálótábor foglya maradt. Meg akkor sem helyezték szabadlábra, amikor a Népbíróságok Országos Tanácsa másodfokon 1946. december 17-én — bizonyítékok hiányában — az ellene felhozott vádat ejtette, és jogerősen fölmentette. Csak egy hónappal később, 1947. január 21-én szüntette meg internálását a Rajk-vezette Belügyminisztérium — csakhogy egyidejűleg elrendelték a rendőri felügyelet („ref") alá helyezését. Ez ellen ugyan április 17-én föllebbezett, de ezt „természetesen" elutasítottak. Végül 1947. június 6-án dr. Karczag Iván miniszteri tanácsos közölte, hogy „további rendőrhatósági felügyelet alatt tartását nem látom szükségesnek".

43 A lelkész vesszőfutása — egy időre — véget ért. Egyébiránt akkor már tudott volt: a lelkész elleni per koronatanúja, Frisch Márton ellen az Országos Belügyi Hírközpont még 1946. november 19-én körözést bocsájtott ki „háborús bűntett" miatt! A vád az volt ellene, lehet, mert a jogszabályban ilyen szakasz nincs is. A fővárosi PRO 1946. március 29-i jelentése azt állította, hogy a 13 §. 2. pontja alapján ítélték el a lelkészt. (Ez utóbbi kimondja: háborús bűnös az is, „aki nem vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához". Forrás: http://www. 1000ev.hu/index.php?a=3&param -8214) 40 BFL, Nb. 1993/1945., 32. 41 ÁBTL, Tárkány Szűcs József vizsgálati dossziéja, 3.1.9. V-21.288., 17. és 23. 42 Uo, 21--22. 43 ÁBTL, 3.1.9. V-21.288., 36.