A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig

Lejárt a hirdetés érvényessége Ilyen ritkán fordult elő. Kiszomborról két esetet ismerünk. Egyikben a jegyesek az előírásoknak megfelelően eljegyezték egymást 1933 májusában. A plébános annak rendje és módja szerint háromszor kihirdette őket, akadály nem merült föl, a házasságkötéstől azonban visszaléptek. Időközben azonban gyermekük született, és úgy döntöttek, mégis egybekelnek. így decemberben ismét jelentkeztek házasságkötésre. Ekkor azonban a korábbi hirdetések féléves érvényességi ideje lejárt. Az egyház előírásai szerint e hirdetéseket meg kellett volna ismételni. A házasulandóknak azonban már az előző, az esküvő elhalasztásáról szóló döntésük is visszhangot váltott ki. Most, mivel a „sok falusi szóbeszéd miatt félnek a hirdetések megismétlésétől", kérték a hirdetések alól fölmentést,

105 amit meg is kaptak. A trianoni diktátum után az elszakított területekkel családi igazolások, keresztlevelek, születési bizonyítványok stb. kiadása terén Kiszombornak is élénk kapcsolatai voltak. 1929-ben egy jegyespár férfi tagja az elszakított részekről költözött ide. Még 1928 nyarán eljegyzést kötött, és menyasszonyával házasságra jelentkezett a plébánián. Háromszor ki is hirdették őket, de mégsem keltek egybe, „hanem úgy vadházasságban" éltek. Az akadályt a polgári házasságkötéshez szükséges minisztériumi engedély megszerzése jelentette. Polgári kötés nélkül azonban nem kerülhetett sor az egyházi esküvőre. Miután sikerült megszerezniük a szükséges engedélyeket, lehetőség nyílt a polgári házasság megkötésére, amivel együtt tervezték az egyházi esküvő megtartását is. Az előző évi hirdetés érvényessége azonban már lejárt, érthető módon viszont azt nem akarták, hogy másodszorra is kihirdetésre kerüljenek, és így a népközt szóbeszéd tárgyává váljanak. Ezért kérték az ismételt hirdetések alóli fölmentésüket.

106 Egészen sajátos eset állt elő 1923-ban. Az esküvőre jelentkezett feleket a kiszombori plébánián rendesen kihirdettettek, gyóntak, áldoztak. Midőn oktatásra megjelentek, jelezték, hogy még aznap meg kívánják kötni a házasságot. A plébános, mivel a vőlegény makói volt, kérte az ottani plébánia elbocsátóját. Ekkor derült ki, hogy a vőlegény az időben kiállított hirdetésmegkereső levelet nem vitte el a makói plébániára, így ott a szabályos hirdetések meg sem történtek, így most az esküvő csak a másik plébánián is kötelező hirdetések alóli fölmentéssel volt megköthető. Az ügy a vőlegény magatartása miatt alakult így, akiről a plébános megjegyezte: „azt a benyomást tette rám, hogy nem teljesen normális, vagy pedig túlságosan okosnak tartja magát. " A fölmentést püspökség megadta. 105 Ek.1.1933.32. 106 Ek.1.1929.45. 107 Ek.I.1923.14.