A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

BALÁZS György: Érvek és ellenérvek a Duna-Tisza csatorna megépítése körül

Mindez attól függ — állították a csatorna kivitelezésének támogatói —, hogy a vízi szállítást kedvezőbbé tudják-e tenni és a Tiszavidék közvetlen kaphat-e vízi úton összeköttetést a Duna-medencével. Tehát a Duna-Tisza csatorna az egyedüli lehetőség, s a legelső és legfontosabb lépés ahhoz, hogy a vízi szállítást fejlesszék, előnyösebbé tegyék és a Tiszavidéket, valamint az azzal kapcsolatos mellékfolyókat bekapcsolják az Európát átölelő Duna-vonallal. A Duna-Tisza csatorna megépítését csak fokozta a tervbe vett Duna-Rajna csatorna létrehozása, mert ezen a vízi úton a magyar mezőgazdasági termékek eljuthatnak az Északi- és a Keleti-tengerre, ahová eddig csak a Földközi-tengeren át nagy kerülővel érhettek célba magyar hajók.

5 A fentiek felvázolásán túl dr. Csergő Károly a Duna-Tisza csatorna megépítésének szükségességét az alábbiakkal is indokolta: A csatorna építése egy csapásra megoldja az alföldi (Csongrád, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyék) kubikuskérdést, ezeket a földmunkásokat több esztendőre kenyérhez juttatja. Előmozdítja továbbá az öntözéses gazdálkodás kibontakozását. Ennek fontosságáról Vadnay Andor Csongrád megye főispánja „A Tiszamellékéről" című könyvében ekként ír: „Öntözés nélkül a mi Alföldünk, a világ leggazdagabb televénye, félig parlagon hever, mert nincs rétje, nincs gyümölcstermelése, nincs kertgazdasága. ..." A csatorna tehát nem csak vízi utat jelent, hanem öntözőberendezéseket is üzemeltethet. A Kereskedelmi Minisztérium 1920. június 25-én 55.387 szám alatt a „Duna-Tisza hajózó, belvízlevezető-, öntöző- és energiatermelő csatornára" adott koncessziót a Magyar Agrár- és Járadékban Rt-nak. Az engedélyezés úgy szólt, hogy a vízi úttal együtt öntözőberendezést is létesíteni kell, s ezáltal a csatorna mentén kertészeti telepek, öntözött rétek, virágzó zöldségtermelés, gazdagon termő gyümölcsösök alakíthatóak ki, és a föld egy kis befektetéssel megsokszorozza hozamát. Ganz Lajos Szudánban élő kiváló mérnök az Alföld öntözéséről az alábbiakban fejtette ki véleményét: „A mai világversenyben csak úgy lehet konkurencia képes a termelő, ... ha a régi, elavult termelési rendszert a technika legújabb vívmányainak megfelelően pótolja. ... Ma már a mezőgazdaságunk oda jutott, hogy a régi rendszer nem fizeti ki a termelési költségeket, mert a konkurens termelők (Amerika, Ausztrália) új rendszer szerint többet és olcsóbban termelnek. " Ganz Lajosnak is a fenti megállapításai is amellett szólt, hogy az Alföldön lehetővé kell tenni az öntözéses földművelést. A haltenyésztés, mint egyik hasznos foglalkozás az Alföldön elhanyagolt volt — állapította meg Csergő dr. —, ahol a víz hiánya halgazdaságok létesítésére nem adott lehetőséget, — a csatorna megépítését ennek a gazdasági ágazatnak a kiépítése is megkövetelte. Közismert, hogy mind a dualizmusban, mind a két világháború között a falvak villanyhálózattal való ellátása sok kívánni valót hagyott maga után. Ebből eredően a csatorna megépítésénél a villamos energiafejlesztő berendezés is tervbe lett véve. Az 1920. évi koncesszió programjába iktatták, hogy egy villanyhuzal vonuljon végig 140 km hosszúságban a csatorna mindkét partján, s ebbe bekapcsol5 A Duna-Tisza csatorna, dr. Csergő Károly előadása ... 4-6. p.