A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

szintén súlyosan érintette a parasztságot. E kétségbeejtő helyzetet csak mérgesíti a régóta vajúdó földreform ügye. Szólt a kényszer bérletek okozta felfordulásról, ami a bizonytalanságot egész Erdélyben állandósította. Szerinte az e területen tapasztalható bizonytalanság állandósította az „osztály és fajgyűlöletet." Véleménye szerint a földreform a „régi feudális igazságtalanságok temetője kellene, hogy legyen, felséges feladata ez egy igazán demokratikus kormányzatnak. De ha a hatalmas művben nem az igazságosság, hanem a „politikai, nemzeti és faji hatalmi szempontok" érvényesülnek, akkor az nem az állam konszolidációját, nem Erdély népeinek nyugalmát, nem az amúgy is felzaklatott nemzeti ellentétek lecsillapítását, de ezeknek éppen az ellenkezőjét fogja szolgálni." Ez egyértelmű kiállás volt a földnélküliek és szegényparasztok érdekében végrehajtott demokratikus földreform mellett! Ezután Kós Károly címszavakban így foglalta össze Erdély közgazdasági helyzetét: munkásnyomor, elégedetlen, mert rosszul fizetett tisztviselői kar, népszegénység, béna kereskedelem, válsággal küzdő ipar, visszaesett mezőgazdasági termelés. Hangsúlyozta: ezt „érzi román, magyar és szász egyaránt." Felidézte az erdélyi történelmi múltat, amelyben a „felekezeti és nemzeti problémák megoldását keresték." Majd az 1918. december 1-én elfogadott gyulafehérvári határozat magyarságot leginkább érdeklő pontjait idézte: a III. cikk első és második pontjait, amelyek egyrészt teljes nemzeti szabadságot ígértek az Erdélyben élő nemzeteknek, másrész az összes hitfelekezetnek egyenlő jogokat és autonómiát. Ezután bejelentette az Erdélyi Néppárt megalakítását, amely mint a Magyar Szövetség tagozata fog tevékenykedni. A párt céljait annak 9 pontos programjába foglalták össze, amelyeket Kós Károly felolvasott. Ezek a következők voltak: 1. Erdély legyen az erdélyi nemzeté. 2. Az ország törvényei közé iktatott gyulafehérvári határozatnak sürgős és teljes végrehajtása, különös tekintettel a határozat III. cikkelyének 1. és 2. pontjaira, amelyek az erdélyi nemzetek és egyházak autonóm jogait foglalják magukban. A közoktatásügynek és a kulturális intézményeknek nemzeti autonómiák keretébe helyezése. A teljes vallásszabadság törvénybe iktatása. 3. Az alkotmányban, a békeszerződésben és az állam törvényeiben biztosított egyéni és közszabadságjogok szabad gyakorlását gátoló és akadályozó összes intézkedések és rendeletek azonnali visszavonása. A politikai titkos rendőrség megszüntetése. 4. A leszerelésig is „kívánjuk a hadsereg létszámának a minimumra való redukálását és a csapattesteknek sorozási kötelékeikben való elhelyezését." 5. A munkaszabadság és munkásvédelme területén követelték a munkásvédelem, csoportosulások, egyesületek és a munkásjóléti intézmények önkormányzatának biztosítását. 6. A földreform végrehajtásánál követelték a birtokminimum és maximum megállapítását: ezen belül a tulajdon szentségét. A maximum fölötti birtoktöbbletekből a minimum alatti birtokosok kielégítését. Az összes nemzetekre egyenlően igazságos és mindenkit egyenlő elbánásban részesítő földbirtokreformot. 7. Igazi, semmiféle kivételt nem ismerő, progresszív adórendszert: az adómentes létminimum felemelését. Az elsőrendű szükségleti cikkek fogyasztási adójának és a monopóliumok eltörlése.