A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

a nemzeti és nemzetközi elvek egészséges összefüggésének a megteremtéséért meg kell tennie, hogy a munkássággal állandó és szerves kapcsolatot létesítsen." E feladatok beemelése a NMSZ programjába szintén azt bizonyítják, hogy Paál és barátai az erdélyi magyarság széleskörű és demokratikus nemzeti szövetségét kívánták létrehozni! Ok a MNSZ parlamenten kívüli és belüli működési feladatai között az alábbiakat is felsorolták: parlamenten kívüli feladatnak tartották, a magyarság sérelmeinek orvoslásáért indított küzdelmet, továbbá a választójogi rendszer magyar ságot érintő hiányosságainak kijavítását. Ezt már a parlamenten belüli működés előkészítésének tartották. Paál Árpád szerint a MNSZ parlamenten belüli működése szoros összefüggésben van a pártokkal. Elismerte a jogosultságát, hogy „foglalkozási ágak és világnézetek irányába differenciálódó pártéletnek kell alakulnia. Azonban a magyarság pártjait nemzeti egyéniségük ügyének a kiküzdése együtt kell, hogy tartsa. Ennél fogva, a pártéletet is alá kell rendelniük, vagy legalább is összhangásba kell hozniuk a Nemzeti Szövetség általános irányelveivel, s kifelé együttes pártszövetségként kell megfelelniük. A pártok szintézisét sok minden közös eszmény meg fogja hozni: még a szocialista pártokkal való együttműködés lehetőségét is biztosnak látom" — írta. Még inkább annak látta az olyan polgári pátokkal való együttműködést, amelyek nemcsak „egy nemzet ügyét, hanem a nemzetek viszályainak a kiegyenlítése ügyét karolják fel, s minden elnyomottság ellen az emberi jogok nevével szállnak síkra." Ezért is Paál Árpád és barátai vallották: „A szövetség előtt a békeszerződésnek népszabadságokkal való megjavítása lehet az eszmény... Az államalkotó külön nemzetek önkormányzati szabadsága, az ilyen önkormányzatoknak úgy területi, mint testületi szervezése, ezek kölcsönös együttműködése, s így a nemzetek szövetségéből épült állam, — ez a külön népiségek, a külön nyelvhatárok legtöbb kínosságát föltétlenül elenyészteti. A Magyar Nemzeti Szövetség ezen fejlődésen keresztül maga előtt láthatja a Dunai államok gazdasági egységének is a távlatát, s ezen az egészen túl az Európai Egyesült Államok kialakulását is, szóval a vüág népei békéjének a legfőbb alakulatát."

24 Ez volt tehát az a nemzeti és demokratikus program, amelyet Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád a „Kiáltó szó"című röpiratban részletesen kifejtettek. Ennek rövid és egyoldalú bemutatása után Mikó Imre így összegezte e szerzőkről és a Kiáltó szóról véleményét:"a régi Magyarországba kevésbé begyökerezett újabb nemzedék azonnali beilleszkedést sürgetett az új államkeretbe. A „Kiáltó szó"-ban Erdély autonómiáját nyíltan hangoztatta, a kisebbségi szerződésből a székely autonómiát emelete ki, a gyulafehérvári pontokat a zászlajára írta s a Magyar Szövetségen át távoli perspektívában a népek szabad testvériségéről álmodozott."

25 Ezzel szemben Csatári Dániel a korszak és Erdély történetének kiváló kutatója a „Kiáltó szó" rendszerváltáskor kiadott reprint kiadásának végéhez írt „Erdély vigyázása" című utószavában viszont ezt írta: „Ebben a soha nem tapasztalt helyzetben egy olyan, a realitásokkal szembenéző jogvédelmi nemzetiségi politika kialakítására volt szükség, amely a demokratikus elvek követel24 PAÁL i. m. 45-48. 25 MIKÓ i. m. 22.