A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

litikai testületté szervezkedés munkájának. Ezért a vidéken is tegyék meg az „lépéseket az előkészületekre."

15 Ez egyértelmű és előremutató programadás volt! Ezt a szerkesztőségi cikket másnap követte Paál Árpád. A magyarság politikai aktivitása című nagyjelentőségű írása. Ebben ő még határozottabban megírta, hogy az erdélyi magyarságnak meg kell alakítania „az eddig szervezkedési hajlamainak teljes összefoglalásával a maga politikai képviseletét, a maga nemzeti szövetségét. Kolozsvár vállalja — írta — a „Magyar Nemzeti Szövetség előkészítő bizottságát megalkotja. Minden vidéknek, a legkisebb falunak, is, az elszigetelten élő egyes magyaroknak is be kell jelentkezniök, hogy ehhez az előkészítő bizottsághoz csatlakoznak. A nemzeti szövetségnek a jelentkezések alapján, a „legszélesebb körű demokratizmus" alapján kell majd megalakulnia. Ezt a fontos elvet még azzal is nyomatékosította, hogy a következőt is kijelentette: A szerves állapot megteremtődése legfőképpen attól függ, hogy „se az előkészítő bizottságok, se a vidéki csatlakozó bizottságok megalakulása ne történjék bizonyos képzelt presztízsek kizárólagosságaival." Itt elsősorban az erdélyi történelmi arisztokrácia és az úri középosztály vezető szerepének megkérdőjelezéséről van szó és egy széles nemzeti és demokratikus összefogás szükségesének felismeréséről. A Keleti Újságnak ebben a számában olvashatunk arról is, hogy még újév előtt megjelenik a „Röpirat a politikai aktivitásról," amelyben három szerző írt. Kós Károly: Kiáltó szó. Zágoni István: A magyarság útja. Paál Arád: A politikai aktivitás 1 fi rendszere. Ezzel szemben Mikó Imre: Huszonkét év című könyvében azt állítja, hogy „a politikai aktivitás ügyén nagyot lendített a január 23-án megjelent „Kiáltó szó" című röpirat. Ezért e kérdést még tisztázni kell! Annál is inkább, mert hiszen éppen a Keleti Újságban megjelent karácsonyi programadó cikkek hatására 1921. január 9-én a kolozsvári római katolikus gimnázium dísztermében, megalakult a Magyar Szövetség kolozsvári tagozata. Mi ezzel most nem foglalkozhatunk. „A röpirat a politikai aktivitásról" című programadó írásokat már sokan és sokféleképpen magyarázták. Mi most itt annak eddig nem érintett fontos aspektusaira kívánjuk felhívni az olvasó figyelmét. Mikó Imre joggal állapította meg, hogy e röpiratban Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád irányt mutattak a sorsüldözött magyarságnak. Szerinte Kós Károly költői szavakkal fújta meg a riadót: „Ébredj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki: nézz széjjel és állj az új életben tusakodni akarók közé!... A trianoni szerződést aláírták: le kell vonni a tanulságokat, szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal és nem szabad ámítani magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk..." Mikó joggal idézi a Kiáltó szó mozgósító erejű olyan részleteit is, mint az alábbiak: „A mi igazságunk: a mi erőnk! Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiálltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előrenézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Elet nem vár: az Elet rohan." Az ezután következő rövid, de lényegre mutató helyzetelemzésből azonban sem Mikó sem más elemzők nem idézik a következő két gondolatot: „mi nem az 15 Keleti Újság, 1920. XII. 24. 16 Uo. 1920. XII. 25. 17 MIKÓ i. m. 19-20.