A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

1. „A szervezett és a központtól való elszakadás folytán eredményes és önálló gazdatársadalmi működés kifejtésére képtelen, központi irányítás nélkül maradt erdélyi, bánáti, körösvidéki, Maramaros- és Szatmármegyei gazdasági egyesületek, falusi gazdakörök, földmives és gazdaszövetségek zavartalan működésének újbóli megkezdése és lehetővé tétele érekében, az egyetemes gazdaérdekek hathatós védelme, képviselete és a gazdaosztály jogainak érvényesítése céljából elodázhatatlanul szükségesnek tartja és ezért elhatározza a széttagoltan működő, részben szünetelő és újonnan alakítandó gazdatársadalmi szervezeteknek az Erdélyi Gazdasági Egylet vezetése alatt való tömörítését, amely semmi tekintetben sem érinti a különböző egyesületek autonómiáját. 2. A szervezkedésbe bevonandónak tartja a központjuktól szintén elszakadt és ugyancsak gazdaérdekeket szolgáló és a gazdakörök testvérintézményei gyanánt működő Hangya, fogyasztási és értékesítési, hitel, biztosító és külön állatbiztosító szövetkezetek, központjaik útján úgyszintén az Erdélyrészi Méhészeti Egyesület és méhész köröket, valamint egyéb és rokon egyesületeket. 3. Ezen egyesületek és az erdélyi Gazdasági Egylet közötti viszony részletes körülírására és szabályozására egy bizottságot küld ki, amely bizottság által kidolgozandó részletes tervek megküldendők valamennyi gazdasági egyesület, gazdakör, földműves és gazdaszövetségnek, valamint a fent említett szövetkezetek központjának a lehető legrövidebb idő alatt való tárgyalás és elfogadás céljából." A 3. pontban jelzett bizottságot azonnal megválasztották, amely a következő megállapodást létesítését javasolta: 1. „A gazdatársadalom szervezési alapjául a már meglévő gazdatársadalmi intézmények szolgáljanak. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület a szervezet központja. 2. Azon vérmegyei gazdasági egyesületek, amelyek az Erdélyi Gazdasági Egylet szervezetébe intézményesen be vannak kapcsolva, képezik az illető vármegyében a gazdatársadalom szervezeti központját. 3. Azon vármegyékben, ahol ilyen egyesülések nincsenek, az Erdélyi Gazdasági Egylet jelöli ki vagy alakítja meg a vármegyei központi szervet. 4. A kisgazdák a falusi gazdatársadalmi intézmények(gazdakör, szövetkezet, stb.) révén, a nagy- és középbirtokosok személyenként lépnek be a vármegyei, illetve az EGE tagjai sorába. 5. Minden községi gazdatársadalmi szervezet szervesen bekapcsolódik a vármegyei központi egyesületbe." A szerves kapcsolatot úgy képzelték megteremteni, a helyi szervezetekkel, hogy a „községi gazdatársadalmi szervezetek vezetőinek a vármegyei központi szervezet választmányában megfelelő befolyás biztosíttatik." A hogyan kérdésére azonban nem adtak választ! A vármegye központi szervezetnek pedig az EGE alapító tagjainak sorába kell lépniük és e kapcsolat által a vármegyei egyesület vezető tisztségviselője és elnöke vagy alelnöke hivatalból tagja egy szavazattal az EGE választmányának, amely a központi irányítást végzi. Űgy tervezték, hogy a kisgazda társadalom részére az EGE külön népi és gazdasági lapot ad ki. Javasolták, hogy a vármegyei szervezeteik is szintén gondoskodjanak saját hivatalos közlönyükről. Ha ezt nem tudják kiadni, akkor a megyei székhelyen megjelenő és elterjedtebb lap szerkesztőjével és kiadójával kössenek egyezséget egy hivatalos rovat indítása érdekében. Végül ismételten kinyilvání-