A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

seleti és politikai Önszerveződéséhez. E tézisem egyértelmű bizonyítása természetesen csak további helytörténeti kutatásokkal lehetséges. Most csak arra teszek kísérletet, hogy néhány példával bizonyítsam, hogy 1920-2l-ben e helyeken elsők között szerveződnek újjá a gazdakörök és a Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetek erdélyi vármegyei, járási és községi szervezetei. És ezek a gazdasági és érdekképviseleti szervezetek alkotják majd az Erdélyi Néppárt és a Magyar Szövetség helyi szervezeteinek alapzatát is. AZ ERDÉLYI GAZDASÁGI EGYLET AKTIVIZÁLÓDÁSA A trianoni békeszerződés Magyarország általi aláírása után szinte azonnal megkezdődött az erdélyi magyarság gazdasági- érdekképviseleti újjászervezése. Ennek egyik fontos lépése volt, hogy 1920. június 28-án a nagymúltú Erdélyi Gazdasági Egylet (továbbiakban: EGE) választmánya elhatározta, hogy Agrárszakosztályt létesít. Ennek vezetője Dr. gróf Bethlen György, az EGE egyik alelnöke lett. Felszólították a gazdaközönséget, hogy a szakosztály költségeinek fedezésére a szántóföldek holdjaiként egy koronával járuljon hozzá. E pénzek befizetését az EGE pénztáránál, a kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank Rt.-nél (Mátyás király tér 7. sz.) vagy a vármegyei gazdasági egyletek titkárságainál szabályos nyugta ellenében lehetett befizetni. A szervezkedést a megyei gazdasági egyletek felélesztésével kezdték. Ezek pedig reorganizálták a járási- és községi gazdaköröket és a Hangya szövetkezeteket. E szervezési és szakmai feladatok elvégzése érdekében 1920. július 1-től újra indították az Erdélyi Gazda című újságot. Ennek felelős szerkesztője Dr. Szádeezky Lajos lett. Ez augusztus 1-től már kéthetenként jelent meg. a Hangya című szövetkezetei lappal együtt. E nagyarányú szervezőmunka irányítását elsősorban a magyar földbirtokosok és agrárértelmiségiek végezték, de a helyi gazdakörökben és szövetkezetekben aktivizálódtak a gazdag-és középparasztok, illetve a papok és tanítók is. A magyar földbirtokosok és a történelmi úri középosztály szervezkedésének felgyorsulását nem csak a trianoni szerződés aláírása motiválta, hanem a román földreform őket súlyosan érintő rendelkezései is erre késztették. Az erdélyi földbirtokreformot már az 1918. december 1-jei gyulafehérvári határozatok 3. cikkének 5. pontja tartalmazta. Annak alapján az erdélyi kormányzótanács 1919. szeptember 10-én kibocsátotta a 3911/1919.sz. rendelettörvényt. Ezt az Averescu kormány 1920. július 9-i rendelettörvényre módosított. Ez ellen is kezdett intenzíven szervezkedni az Erdélyi Gazdasági Egyesület. Az Erdélyi Gazda július 1-én megjelent első számában gróf Bethlen György a „Néhány szó gazdatársaimhoz" című felhívásban ezt el is ismerte, amikor azt írta, hogy „Nem politikai okokból, nem osztály vagy faj ellen történik a szervezkedés, hanem tisztán önvédelemből, gazdasági érdekből.(...) Nem ellenzünk egy olyan földreformot, (...) hogy a háborús világkatasztrófa közöttünk járó béna áldozatinak, hadiözvegyeinek, hadiárváinak sorsa könnyittessék. De az ellen joggal tiltakozunk, hogy ősi földjeitől a mi intelligens gazdaosztályunk megfosztassék és, 6 Erdélyi Gazda, 920. július 1 - auguszts 15. 7 MIKÓ i. m. 30.