A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ÁY Zoltán: Szeged vasúti hídjának pusztulása

— Craiova vasúti fővonal felhasználásával. Amint ez kitudódott, a szegedi Tiszahíd sorsa azonnal megpecsételődött. Az amerikai hadvezetés ugyanis felismerte, hogy a bombázási célpontokat meg kell változtatnia, mert a korábbi légitámadások nem vezettek megfelelő eredményre. Hiába zúzták porrá a rendező-pályaudvarokat és a csomópontokat, a magyar vasutasok megfeszített munkával általában néhány nap alatt úrrá lettek a pillanatnyi káoszon. Taktikát változtattak hát a szövetségesek: ettől kezdve nemcsak a vasútállomások, hanem a folyami hidak rombolásával is bénítani próbálták a románok elleni felvonulást. Szegedet 1944. augusztus 24-én érte a negyedik, egyben legsúlyosabb légicsapás, amely számítások szerint 190 romboló- és gyújtóbombával történt. Jelentős részük a vasúti híd közelében csapódott be. Megsemmisült a Mezőgazdasági Közraktárak Rt. nyolc raktárépülete, a Futura és a Hangya raktára, a Sylvánia fatelep. Súlyos károkat szenvedett az Újszegedi Kendergyár, valamint a rendező-pályaudvaron a körfűtőház és a mozdonyfordító korong. Ekkor érték az első találatok a műemléki jellegű vasúti hidat is: a szegedi oldalon hozzá csatlakozó hétívű viadukt három pillére megsérült, ám a műtárgy lassújelek bevezetésével továbbra is használható maradt (6. ábra). Érdekes módon a híd körüli lángtengert azért tudta megfékezni a tűzoltóság, mert a teherpályaudvaron megsérült vezetékből a víz összegyűlt egy hatalmas bombatölcsérben, s ezt szivattyúzták az oltáshoz. Ötödször augusztus 29-én érte támadás a várost. Aznap a hídban nem esett kár, viszont telitalálatot kapott egy lőszerrel rakott szerelvény a nagyállomáson. A robbanások ereje a lövedékeket tucatjával repítette a város irányába, a légiriadót így csak a gépek távozása utáni harmadik órában lehetett lefújni. A MAV raktáraiban lévő 450 vagonnyi gabona tüzet fogott, s a parázsló termény több napon át füstfelhővel borította be a várost. Utoljára 1944. szeptember 3-án csapott le Szegedre az amerikai légierő. A vasúti híd volt a legfontosabb célpont. Délelőtt fél 11-kor bőgtek fel a riadót jelző szirénák. Az újszegedi hídfő környékén lakók hanyatt-homlok rohantak a füvészkert felé. Kiépített bunker hiányában a fák között próbáltak elrejtőzni. Több száz bomba hullott a környékre (7. ábra). A híd felé vezető pályát Szegeden 8, Újszegeden 27 találat érte. Az áthidaló-szerkezetet is eltalálták, s a Szeged felőli első két ív a Tiszába zuhant. A roppant teher a masszív pillért is magával húzta a vízbe (8. ábra). Tíz percig tartott az iszonyat. Tizenegy órakor már nyomasztó csend honolt a folyóparton. A VASÚTI HÍD FELROBBANTÁSA Jól érzékelteti a magyarországi folyami hidak rangsorát az a tény, hogy a német hadvezetés 1944. szeptember közepén nagy létszámú újjáépítő alakulatot vezérelt a szintén lebombázott szolnoki vasúti hídhoz, a szegedit viszont sorsára hagyta. Pedig ez utóbbi használhatatlansága is igen érzékenyen érintette a náci hadigépezetet, hiszen szeptember 3-tól kezdődően a Balkán felé tartó katonavonatoknak kerülőt kellett tenniük Szeged, Hódmezővásárhely, Makó és Szőreg érintésével, s csak ezután folytathatták útjukat dél felé. Ugyanakkor a híd hiánya a polgári forgalom elé is akadályokat gördített: a Szeged-Csanádi Vasúttársaság