A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MAROSVÁRI Attila – SIPOS György: A kiszombori Rónay-kastély

amellyel mindeniket túlszárnyalja. Felépítette tehát [...] a tornyos kastélyt. Az építkezest valószínűleg 1858-ban kezdték el, és 1859 őszére lett annyira készen, hogy 1859. dec. 7-én, Rónay Móric születésnapján beköltözhettek feleségével, Fedrigoni Alojziával (1824-1889) és ebben az évben született egyetlen gyermekükkel, Emillel (1859-1899).

4 A kastélyt atyjának 1890. márc. 19-én bekövetkezett halála után Rónay Emil örökölte. Emil 1899-ben meghalt, a birtok így feleségére, Kiriák Johannára (Janka) maradt. Mivel az özvegy nemigen tartózkodott Kiszomboron, idejét többnyire Temesváron töltötte, ezért a kastélyt 1902-ben eladta sógorának, a Torontál vármegyei főispáni tiszttől 1902 februárjában megváló Rónay Jenőnek, aki Nagybecskerekről hazatérve népes családjával a szülői házba (az ún. Rónay Ernő-kúriába), testvéreihez költözött. Ott igen szűkösen éltek, ezért mindenképpen valamiféle végleges lakásmegoldást kellett találnia. Kapóra jött számára, hogy a kastélyt megvásárolhatta Emil özvegyétől.

5 Rónay Jenő (1854-1921) 1902 őszén költözött be a kastélyba feleségével, Patyánszky Olgával (a „Rácasszonnyal") és népes családjával. Öt gyermekük volt: Gyula (1888-1956), Imre (1889-1966), Dénes (1892-1916), Magda (1896-1978) és Miklós (1900-1912). Rónay Jenő halálát követően Imre lakott itt az édesanyjával, és testvéreivel ő birtokolta azt 1921-től egészen az államosításig. Egy 1948-as dokumentum szerint, amelyet a Csanádvármegyei Földhivatal bocsátott 3 RCSK 187. 4 RCSK 187. A családi hagyomány szerint azt tervezték, hogy két tornyot építenek, egyet Móricnak, egyet pedig feleségének. Miután az építés közben a 35 éves Alojzia — 16 évnyi házasság után és már nem remélt módon — áldott állapotba került Emillel, úgy döntöttek, hogy a kastélyt csak egy toronnyal építik meg. Lásd: RCSK. 187. Mivel 1902-ben az épületet megmagasították, nem tudjuk, hogy az eredeti kastélyon voltre torony, vagy itt is egy kedves családi anekdotával állunk szemben. A régészeti kutatások ugyanis bebizonyították, hogy a jelenlegi torony utólagos, valószínűleg az 1902-es átalakításkor hozzáépített toldás, tehát amikor a hagyomány a Rónay Móric-féle tornyot említi, semmi esetre sem lehet a jelenlegivel azonosítani, hiszen ez akkor bizonyosan nem létezett még. Hogy milyen lehetett a régi, ha volt egyáltalán, adatok hiányában nem lehet rekonstruálni. Gyaníthatóan nem volt: az eredeti klasszicista épület architektúrája, amely egészen egyértelműen kibonthatóvá vált a falkutatások során, „nem bírt volna el" egy tornyot, hiszen az összképbe nem illett volna bele. 5 Az alábbi két idézet pontos magyarázatot ad az adásvétel okaira és körülményeire, de némi betekintést engednek az akkori életviszonyokra is. Mindkét idézet a család krónikásától, id. Rónay Elemértől való. „A parkettás, központi fűtéses, villanyvilágításos 12 szobás lakás után bizony a súrolt padlós, alacsony, öreg, sötét szobák, ahol persze vízvezeték és így fürdőszoba sem volt, rosszul eshetett. Jenőnek nem is volt szándékában maradni. [...] Emil özvegye, a megmaradt földjeit bérbe adva, Temesvárra költözött, hol testvére is lakott, húsvétra azonban, amely abban az időben ápr. 2-ra esett, lement Zomborra, amikor Jenő megvette tőle a házat, illetve a tornyos kastélyt és három szoba bútort, amelyek nagy méreteik miatt neki használhatatlanok voltak, viszont a kastély nagy termeibe igen szépen beleillettek. A vételár, ha jól emlékszem, 16000 Ft, azaz 30000 korona volt. " (RCSK 359.) „1902-ben Jenő nagybátyám, 28 évi megyei szolgálat után, melyből 10-et mint torontáli főispán élt végig, lemondott, és népes családjával együtt Kiszomborra költözött. A régi házban, ahol Ernő bátyja és két idős hajadon nővére, Cili és Vilma laktak, csak igen szűkösen fértek el, így, mivel Emil özvegye amúgy sem tartózkodott állandóan Zomboron, hanem özvegy nővérénél Temesváron, kapóra jött neki, hogy Jenő bácsinak a kastélyt eladja, viszont Jenő bácsinak is megfelelt, mert hiszen akkor még 4 fia és 1 lánya volt, így neki nem volt túl nagy a kastély. " Lásd: id. Rónay Elemér 1964. dec. 31-ei levele dr. Tóth Ferenc múzeumigazgatóhoz. Közli: SlPOS 2002. sz. n. A telekkönyvi lap bejegyzése szerint az adásvételre 1902. márc. 13-án került sor, a vételár 33 ezer korona volt.