A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Fejérváry és Kárász család nemes cselekedetei

az Oakdale temetőbe, a szüleihez. Hulló könnyeivel távozott, mert érezte, hogy nem lesz sok alkalma már ide visszalátogatnia. Aztán amikor 1917-ben Amerika belépett a háborúba ezt a Fejérváry vagyont is elkobozta az állam. Ezért 1920-ban az író-barátnője Alice French 6.000 aláírást gyűjtött egy kérvényre, amelyre aztán a kormány vagyon kárpótlásként 10.000 dollárt adott Celesztinának. Az idő távlatában Davenport városa mára ezt a földterületet több mint a duplájára növelte, és az egykori parkot Fejérváry Gyermek Állatkert címen (lásd a mai neve Fejérváry Children's Zoo) működteti — benne állatkerttel, élményfürdővel és mellette Képzőművészeti Múzeummal. A Celesztina édesapja által létesített hajdani idősek otthona helyén pedig modern egészségügyi központ épült, mely továbbra is szintén a Fejérváry nevet viseli. Fejérváry Celesztina az édesanyjának a még 1888-as végakarata szerinti alapítr ványát 1892-ben Amerikából áthelyeztette Budapestre az Országos Központi Alapítványi Hivatalba, ahol 91.600 koronát tett le azon célból, hogy Csongrád Vármegyében Horgoson a község árvaházat építtessen, „árva és elhagyatott, vagy igen szegény szülőktől származó leánygyermekeknek". Az alapítvány nevét pedig 1895ben az édesanyja és az anyai nagyapja emlékére „Fejérváry Miklósné született Kárász Karolina és horgosi és szentpéteri Kárász Miklós alapítványra" változtatta. A horgosi árvaház felépítésének helyéül a korabeli helyi hitközösség Horgos első temetőjének elhagyatott földjét választották, amely a templom és a korabeli Halpiac közötti területen volt, éppen a plébánia szomszédságában. E területre Horgos újratelepítésétől kezdve 1840-ig temetkeztek, amikor a Bara — válykos bányató északi partján megnyitották a ma használt új temetkezési területet. Az 1897-ben 57.786.04 korona költségen, a régi temető helyén az egy év alatt felépíttetett árvaházba, Celesztina Kalocsáról a Miasszonyunk Szegény Iskolanővéreket bízta meg nevelőknek. És ezen év augusztusában már meg is érkeztek az iskolanővérek, hogy a házat berendezzék. Szeptember 30-án pedig megérkezett az első tíz árvaleányka. Az árvaházat viszont csak 1898. január 23-án szentelték fel, a Szent Család ünnepén. A leánygyermekek 16 éves korukig maradtak az árvaházban, ahol megtanultak főzni, varrni, háztartást vezetni. De a tisztelendő nővérek nem feledkeztek meg tanoncaikról, ha kellett, később is gondoskodtak róluk, amennyire csak erejükből telt. Viszont a falubelieknek is szokássá vált, hogy az ünnepek alkalmával az árvák részére ajándékokat, élelmet, ruhafélét adományozni. A segítőkézségben különösen a szegedi szecessziós palotájából a Trianoni békediktátum végett a Kamaráserdői földbirtokára áttelepült Reök Iván (1855-1923), korabeli császár és királyi folyammérnök és családja jeleskedett. Az alapítvány mellett az árvaház pénzeléséhez Celesztina 1911-ben Kis Horgoson, a korabeli Kárász földbirtokból 132 kataszteri hold és 1439 négyszögöl földet is vásárolt 106.319.50 korona vételáron, hogy azt bérbe adva újabb bevételekhez jusson. De ugyanezen évben az árvaházat újabb 55.788.28 korona költ ségen kibővíttette, és így a bal szárnyához hozzáépíttetett egy kis gótikus stílusú kápolnát is. Ezzel egyidejűleg az árvaháznak minden időre való fenntartására Mezőberényben újabb 4%-os magyar koronajáradékos alapítványt tett le — 20.000 koronát, kötvényekben. Továbbá, ugyanekkor a Kis-Horgosi majorban levő gazdasági épületek helyreállítására, mely korábban a Kárász család hírneves méntelepe volt, arra külön 40.000 koronát is letett. A horgosi árvaház így 1912-től