A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

KATKÓNÉ BAGI Éva: „Megbántott emlékednek”. Koszorúszalagok a Kossuth szobor talapzatáról

resni a kivitelező művészt. Fadrusz János és Zala György nem vállalta, Róna József viszont örömmel tett eleget a felkérésnek, akinek már volt gyakorlata, hiszen Miskolc városában ő alkotta meg az ország első Kossuth szobrát. Róna József 40000 forint költséggel vállalta a kivitelezést. Kossuth alakját ércben képzeli, a mellékalakokat viszont az idő rövidsége miatt kőből faragja majd. A szoborbizottság elfogadta a terveket, csupán egy kérése volt, hogy a mellékalak paraszt egyenes kaszával legyen ábrázolva. Hosszan méltatja a mellékalakokat az újság: láttatja a tanyák leányát, aki koszorút fon a géniusz számára, az ősz parasztot kiegyenesített kaszával, kossuth-szakállal, unokával a karján, jelezvén, hogy nemcsak a jelent, de a jövőt is feláldozná a szabadságért a magyar nép. A talapzaton pedig Kossuth ércalakja, mintha mondaná azt az elhíresült mondatot, amit rá is véstek a peremre: „Szegednek népe nemzetem büszkesége." A kulisszák mögötti munka elkezdődött, majd 1902 nyarán kezdtek fúrni, faragni a Klauzál téren. Megérkeztek a mellékalakok, és mindenki várta, hogy újra bevonuljon Szeged városába Kossuth, bizonyítván, hogy nem hiába nevezte hazája büszkeségének Szeged népét. A Szegedi Naplóban augusztus 20-án türelmetlen, aggódó cikk jelenik meg az ünnep szervezetlenségétől tartván, hiszen más városokban már készen vannak a századik évfordulós ünnepség tervei. Versengés indul meg a városok között, melyik tud fényesebb ünnepet tartani. Sok helyen készülnek a szobrok, de mégis Szeged nyeri el a második helyet a szoborállítás versenyében. Budapesten pedig lerakják majd a Kossuth mauzóleum alapkövét. Állandó rovatot nyitott az újság, hogy azon a napon hol tartanak a Kossuth ünnep szervezésében. Munkaszüneti napot rendelnek el szeptember 19. napjára. A nagyobb szervezetek elhatározzák, hogy díszközgyűléseket tartanak majd az ünnepen. Az újság részletesen tudósít a gyűlésekről, melyeket a körök, egyesületek, ipartestületek, nőszövetségek tartanak, meghatározzák a menethez csatlakozás módját, a szöveget a koszorúra, az emlékbeszéd tartását. Abban egyetértenek, hogy feledhetetlen nappá, nemzeti ünneppé kell tenni szeptember 19-ét. A Dalárda és a Nőegyletek babérkoszorút rendelnek. A polgármester elrendeli a házak Kossuth szobor (Somogyi Könyvtár)