A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

NAGY Ádám – UJSZÁSZI Róbert: Közöletlen szegedi szükségpénz változatok a Móra Ferenc Múzeum Éremtárából

KÖZÖLETLEN SZEGEDI SZÜKSÉGPÉNZ VÁLTOZATOK A MÓRA FERENC MÚZEUM ÉREMTÁRÁBÓL NAGY ÁDÁM - UJSZÁSZI RÓBERT Az I. világháború utolsó éveiben és a háborút követő 2-3 esztendőben országszerte aprópénzhiány lépett fel, ami nagyban megnehezítette mind a gazdasági életet, mind pedig a napi pénzforgalmat. Az így generálódott nehézségeket csak tovább fokozta, hogy Magyarország jelentős része idegen hatalmak megszállása alatt állt, akik sokhelyütt saját pénzeiket, vagy ideiglenes kibocsátásokat hoztak forgalomba.

1 Az egyre súlyosbodó váltópénzhiány enyhítésére városi és magánkiadású szükségpénzeket bocsátottak ki a nagyobb települések közigazgatási hivatalai, illetve jelentősebb cégei, üzletei, vendéglátóhelyei. így az aprópénzek hiányát valamelyest sikerült időlegesen áthidalni, normalizálva ezzel a mindennapi pénzforgalmat. A városi szükségpénzeknek volt, az egyéb kibocsátású szükségpénzeknek nem volt ugyan hivatalos fedezetük, az emberek mégis elfogadták, bizalmat kaptak és szükségből gyorsan el is terjedtek. Az adott kényszerű körülmények között természetesen kedvelt fizetőeszközökké váltak. Szegeden különösen élénk — országos viszonylatban is jelenetősnek mondható — szükségpénzkiadás figyelhető meg 1918 és 1921 között.

2 A városi tanács a pénzintézetek bevonásával már 1918 szeptemberében megkezdte a városi szükségpénz kibocsátásának előkészítését. A pénzügyminisztérium a pénzellátás zavarainak országos rendezéséig „megengedi a kedvezőbb pénzügyi viszonyok között lévő városoknak (Pozsony, Kolozsvár, Temesvár, Arad, Szeged, Miskolc, Kassa, Győr, Szombathely, Kecskemét, Marosvásárhely) papírpénz kibocsájtását", adta hírül a Szegedi Napló.

3 Az apparátus nekilendült és sok bonyodalmon keresztül az év végére kinyomtattak 2 millió értékű 20 koronás városi szükségpénzt, de ezeket egyelőre nem bocsátották ki. A következő évben elkészült a többi 10 és 20, valamint 50 koronás is, amelyek különböző időpontokban kerültek kibocsátásra. A városi szükségpénzeken kívül Szegeden még összesen több mint százhuszonöt más, magán szükségpénzkiadót ismerünk ebből az időszakból, némelyikük egészen sok típusú, névértékű és minőségű pénzhelyettesítőt bocsátott ki. Találunk közöttük vendéglősöket, zeneműkereskedőt, gyógyszerészeket, szabót, pékeket, fűszerest, henteseket és mészárosokat, szatócsot, fodrászt, jégszállítót, sőt még tanárt is — hogy csak néhányat említsünk. A nagyobb cégek között ott lát1 NAGY Miklós: A francia megszállók szerepe Szeged város közigazgatásában 1919-ben. MFM Évkve 1982/83.1. 302-320. 2 SZIGETHY Vilmos, Sz.: A szegedi kormányok pénzügyei. Szeged, 1942.; HUSZKA Lajos-NAGY Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1918-1920-ban. MFM Évkve 1989/90. Szeged, 1992. 447-478. 3 SZN 1918. szept. 15. Szeged engedélyt kap papírpénz kibocsájtásra.