A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

BÍRÓ-BALOGH Tamás: Egy Kosztolányi-cikk és kontextusa

EGY KOSZTOLÁNYI-CIKK ÉS KONTEXTUSA BÍRÓ-BALOGH TAMÁS „Egész fölnőtt életében újságíró volt, szerződtetett munkatársként szerkesztőségekben dolgozott", írja Lengyel András Kosztolányiról, így „rá is vonatkoztak az újságíróélet szokásai és szabályai. Ingyen ő sem kapott fizetést. [...] S ha nem is haláláig, de kb. a húszas évek közepéig mindenképpen nap mint nap végezte a szokásos újságírómunkát. Működése nem korlátozódott, mert nem korlátozódhatott pusztán az irodalmias formák (pl. tárca, írói jegyzet) művelésére."

1 Eddig is ismert volt Kosztolányi munkásságának a „klasszikus" újságíró műfajok közé tartozó néhány darabja, tudtuk, hogy készített pl. interjúkat, (írói) riportokat, s ide tartoznak a napi színházi kritikák is, Lengyel András idézett közléséből Kosztolányi névaláírás nélkül megjelent vezér- és belső cikkeiből kaptunk „ízelítőt", valamint a szoros értelemben vett sajtóműfajok közé lehet sorolni a mind a mai napig lényegében feltáratlan Pardon rovat glosszáit.

2 Azonban az utóbbi idők kutatásainak eredményei közé tartozik, hogy azt is tudjuk már, hogy Kosztolányi 1919 és 1921 között jóval többet publikált, mint amennyi cikk alá írta a nevét. A Lengyel András által beazonosított Apostol — felülfizetéssel című, az Új Nemzedékben megjelent belső cikk „ismeretében ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy Kosztolányi nemcsak a (már a kortársak által is neki tulajdonított) Pardonokat írta, hanem — ugyancsak névtelenül — az Új Nemzedék más, saját rovatán kívüli politikai cikkei egyikét-másikát is, s ezek — amennyire egy cikk alapján megállapítható — semmivel sem ártatlanabbak, mint a Pardonglosszák."

3 Például egyáltalán nem ártatlanabb a Tehetség és fürgeség című, névaláírás nélküli vezércikk sem, melyet — Gábor Andor egy cikkének nyomán — ugyancsak Lengyel András adott (újra) közre.

4 Ez a közlemény, illetve a közölt „szövegminta" adta meg a végső lökést e dolgozat alapjának megtalálásához: a mozaikkockánként összeálló, egyre gyarapodó számú névtelen Kosztolányi-cikkek tényét és „az ahol egy van, ott lehet több is" újra és újra bebizonyosodó igazát szem előtt tartva éppen a Tehetség és fürgeség esetleges következményei (és lehet1 LENGYEL András: Kosztolányi-dubiózák. Forrás, 2006. nov. 91-113. (Ugyanitt 17 névtelenül, a Pesti Napló 1917-18-as évfolyamaiban megjelent Kosztolányi-cikk közreadása.) 2 vö.: LENGYEL András: Egy Pardon-cikk utóélete. A publicista Kosztolányi portréjához. Magyar Média, 2001/2. 5-15. 3 LENGYEL András: Az Apostol-ügy. Egy 1920. őszi Kosztolányi-cikk sorsa. Holmi, 2006. nov. 1511-1520. 4 LENGYEL András: A „nagy viadal". Egy Kosztolányi-cikk és tanulságai. Tiszatáj, 2006. szept. 41-46.