A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

A csepeli munkásság állásfoglalása döntő hatással volt az MSZDP centrumára és balszárnyára. Ezt bizonyítja a Népszava március 19-i vezércikke is. Ebben — mintegy nyugtatva a csepelieket és a velük azonosulókat — a választásokról már ezt írták: „Nem a szocializmus sorsáról fognak dönteni, mert hiszen a szocializmus ma már kikerülhetetlen történelmi és gazdasági szükség, amelynek be keU következnie, akár többségben lesz, akár pedig kisebbségbe kerül a Szociáldemokrata Párt az új parlamentben." A szavazáson csupán arról fognak dönteni: — írták — hogy „vajon Magyarországon békés vagy pedig erőszakos eszközökkel valósul-e meg a szocializmus ..." A polgárság megfélemlítése érdekében ehhez még hozzátették: ha az MSZDP kisebbségbe kerül a választásokon, akkor „el fog következni az erőszakos fölforgatások végeláthatatlan korszaka... A proletárságban él is a győzelmi akarat és el is van szánva, hogy keresztül gázol minden akadályon..."

43 A budapesti munkásság meghatározó csoportjainak radikalizálódása és azok hatása alá került MSZDP vezetősége és a Népszava, tehát napról- napra az erőszakos feüépéssel fenyegették a polgári pártokat, arra az estre, ha a választásokon nem ők győznének. A kommunisták azonban még ezt sem tartották elegendőnek! A Népszava fenti cikkére a Vörös Újság részben joggal válaszolta: csak a radikális kispolgárságot lehet megijeszteni arra az estre szóló fejtegetésekkel, ha az MSZDP nem kapna többséget a választásokon. (Ezzel a PRP önfeloszlató döntésére is utalt.) „Azonban a gazdagparasztság, a burzsoázia és az ő ideológiájában élők — írták — nem fogják elhalasztani az alkalmat, hogy saját embereiket küldjék a nemzetgyűlésbe. Ez a tábor nagyobb harcokra is kész, mint egy szavazócédulának minden veszély nélküli leadására."

44 Ezzel a kommunisták arra figyelmeztették a baloldali szociáldemokratákat, hogy a választásokon — még a számukra kedvező erőviszonyok eüenére is — győzhetnek a polgári pártok. Ebben az idegtépő és hisztérikus belpolitikai helyzetben március 20-án adta át Vyx alezredes a békekonferencia február 26-án elfogadott azon jegyzékét a kormánynak, amely az ország újabb és már csak magyarlakta, nagy területek át adását követelte a románoknak. A koalíciós kormány ezt nem fogadta el, de ezzel együtt — sajnos — le is mondott. A polgári miniszterek ezt abban a reményben tették, hogy — amint Károly Mihály is mondta — egy csak szociáldemokratákból álló kormányt fog kinevezni. Mint tudjuk, nem ez történt! Az MSZDP balszárnya és centruma megegyezett a KMP vezetőivel és március 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát. így nem lehetett olyan kormány, amely mögött — ahogyan Károlyi Mihály írta — „az egész népet képviselő nemzetgyűlés áühatott volna." Pedig az ország és a magyar nép előtt olyan súlyos kül-és belpolitikai problémák tornyosultak, hogy egy üyen nemzeti összefogást is szimbolizáló egységkormányra lett volna szükségünk.

45 43 Népszava, 1919. III. 19. Először közli: HAJDÚ Tibor: i. m., 351. 44 Vörös Újság, 1919. III. 20. Először közli: HAJDÚ Tibor: i. m., 352. 45 E tanulmány a szerző 2009 tavaszán megjelenő Pártok és a földreform 1918- 1919-ben c. könyvének egyik kibővített fejezete.