A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

miután a helyzet arra teljesen megérett, hogy ők készek lemondani. Jöjjön egy teljesen szociális kormány, amelyet kívülről támogatni fognak. Ha tiszta szocialista kormány ma még nem akarna (sic!), legalább szocialista belügyminisztert kell kinevezni." A Radikális Párt nevében pedig Szende közölte: „Sem a választást, sem a koalíciós kormányt nem helyesli. Ha már választanak, szocialista kormány és szocialista többség a kívánatos. A polgárság megbukott, ennek le kell vonni a konzekvenciáit. " Ezért a Radikális Pártot feloszlatják. A szociáldemokrata miniszterek nevében Böhm Vilmos megígérte, hogy a párt utasítani fogja szervezeteit a Károlyi-párt agitációs szabadságának tiszteletben tartására. Tehát ismét nem említette a Kisgazdapártot! Majd pedig kifejtette, hogy szerinte: „Tiszta szocialista kormány külpolitikai szempontból (...) ma még katasztrófa volna ... ha tényleg most megalakulna a tiszta szocialista kormány, abban semmi esetre sem venne részt" sem ő, sem a másik három szocialista minisztertársa. Az elhangzottakhoz Garami hozzáfűzte: ha a választásokon a Radikális Párt nem vesz részt, akkor „pár jelentős vezérnek helyt kell adniuk a foror radalmi pártoknak." Tehát a kormányban lévő polgári pártok miniszterei felajánlották lemondásukat, hogy egy tiszta szociáldemokrata kormány alakuljon. A Radikális Párt egyik vezetője pedig bejelentette, hogy pártját feloszlatják. Az MSZDP miniszterei azonban ekkor még nem látták elérkezettnek koalíciós kormány lemondását. A Radikális Párt vezetői azonban nem hagyták ennyiben a dolgot. A másnapi Világ -ban Nagy Ferenc volt miniszter „A polgári rend bukása" című vezércikkben ismét arról írt, hogy a polgári pártok esetleges választási győzelme csak szükségtelen megrázkódtatásokra vezetne, a polgárság érdekében az MSZDP kezébe kell adni a hatalmat, hogy elkerüljék a bolsevizmust^ Érdekes, hogy lényegében ezt a defetista koncepciót tartalmazta Magyarország c. napilap a március 18-i A polgár című vezércikke is. Ebben a polgár szó átalakulásáról való értekezés és az MSZDP választási kiáltványának elemzése után már a következőket állapítja meg: „az értelmiség és a dolgozó középrend számára életmentés és önvédelem a szocialista abszolút többségű parlament, amely alkotmányos úton cserélheti ki a felemás rezsimet tiszta szocialista kormánnyal. A szocializmusnak, az ország ma egyetlen komolyan számba vehető szervezett erejének elsőrendű érdeke, ugyanakkor történelmi kötelessége is, hogy egyedül vegye át a kormányzást, nehogy egy koalícióban — és akár a forradalomban tiszteletreméltó érdemeket szerzett pártok társaságában is —, lejárassa magát, mint lejáratta magát a kossuthferenci és apponyialberti függetlenségi párt az első koalícióban." E cikk azért is figyelemreméltó, mert — mint tudjuk — a Magyarország akkor már a Károlyi-párt balszárnyának nézeteit tükrözte. A belpolitikai erőviszonyok eltolódása és a választási kampányban történtek következtében tehát először a Radikális Párt aztán a Károlyi-párt vezetői is elbizonytalanodtak, és lényegében még a Vix-jegyzék előtt felajánlották a kormányt az MSZDP-nek. Ezt a koncepciót a Radikális Párt vezetése végigvitte. Március 19-én a párt központi választmánya 35 OL K-27 Minisztertanácsi jkv. 1919. március 17. 36 Világ, 1919. III. 18. 37 Magyarország, 1919. március 18.