A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

Nagyatádi Szabó István népgazdasági miniszter és Szemző Ernő államtitkár, (aki egyébként a város szülötte volt) képviselte.

19 Hogyan történtek ezek a választási népgyűlések? A példa kedvéért bemutatjuk a Székesfehérvárott történteket. A vendégek már délelőtt vonattal megérkeztek a városba. Az állomáson a két párt fogadóküldöttsége várta és lelkesen ünnepelte a politikusokat, akiket automobilon vittek be a vármegyeházába, ahol délután 3 órától a népgyűlést tartották. Előtte azonban a politikusok fogadták a különböző delegációkat. Az igazságügyi miniszternél tisztelgett a városi Ipartestület, ahol Süveges István elnök terjesztette elő a kívánságokat, majd a bíróságok tisztelegtek Kail Antal kúriai bíró, törvényszéki elnök vezetésével, aztán az ügyvédi kar dr. Lőwy Károly kamarai elnök vezetésével. Közben a kisgazdák küldöttsége kereste fel Nagyatádi Szabót, hogy támogatását kérje, és bizalmáról biztosítsa. Ezen az értekezleten Nagyatádi kijelentette: „a kisgazdapártiaknak bele kell illeszkedniük a megváltoztathatatlan új világrendbe. A Kisgazdapártnak tartózkodnia kell a szociáldemokraták felesleges kritikájától és nem szabad felülnie a nagybirtokosok félrevezető agitációjának" sem. Ezután a vendégek tiszteletére lakomát rendeztek, akik aztán a helyi pártvezetőségek kíséretében már alig tudtak bemenni a zsúfolásig megtöltött vármegyeháza nagytermébe. A gyűlést Holly Géza dr., a Károlyi-párt városi elnöke nyitotta meg. Ezután Juhász-Nagy Sándor több mint egy órás beszédben fejtette ki pártja programját. Először utalt arra, hogy a Fejér megyei önkormányzat február eleji értekezletén gróf Károlyi Sándor a kormányt és Károlyi Mihályt vádolta meg az összes bajokért. „Ezek a kommunisták akaratlan titkos szövetségesei — mondta —, akik szintén a rend teljes felbomlását akarják." Szerinte a „régi rendszer az a hatalmas érdekhálózat, amely az országot ellepte. (Közbekiabálások: Hollyék, Krauszék!) Vége a türelemnek, a múlttal le kell számolni." Majd vázolta a Károlyi-párt múltját, forradalmi szerepét és programját. Azt kérdezte: mivel lehet megmenteni a jelent és biztosítani a jövőt, amikor az idegen invázió a fél országot megszállva tartja, amikor imperialista zsarnokok katonái bénítják az országot? „Tartozásaink teljesítendők, mert ettől függ a pénz értéke, a hitel és ez által a termelés versenyképessége. A fogyasztási adók teljes eltörlése kívánatos," az azokból származó állami bevételeket a gazdagoktól kell beszedni. Ezzel összefüggésben mondta, hogy a „magántulajdon nem szentség, mert ha rekvirálni lehetett és életeket kiölni, akkor nincs szent magántulajdon." Ezért kíméletlen harcot hirdetett a nagy vagyonok, különösen a nagybirtok és a nagytöke ellen. Ugyanakkor a termelő kis- és munkásvagyonok megvédését ígérte. A nemzetgyűlési választásokat azzal indokolta, hogy Károlyi Mihály „egy alkotmányos többségre mutathasson a béketárgyalásokon." Elmagyarázta a lajstromos és arányos választás előnyeit és rendjét. Megígérte, hogy igazságügyi miniszterként a „forradalmi pártok teljes akciószabadságát" minden erővel biztosítja. Két végletnek nevezte a reakciót és a bolsevizmust. Középútnak pedig a forradalmi polgári blokkot: a Károlyi-párt, a Radikális Párt és a Kisgazdapárt szövetségét. A szociáldemokrata párttal pedig „teljesen párhuzamos a küzdelem, az egymásra utaltság. A politika viszonyok nem „egymás ellen, hanem egymás mellé állítja e pártokat." 19 Magyarország, 1919. március 9. és 11.