A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

kialakított közös jelölőlistán kívánnak indulni a választásokon. Ekkor még a Polgári Radikális Párt vezetőit is a kormányon belüli közös választási küzdelemre készültek. A párt március 8-án megtartott országos értekezletén huszonhat vidéki pártszervezet elnöke tett jelentést az utóbbi hónapok szervezeti fejlődéséről és a helyi erőviszonyokról. Jászi Oszkár ekkor még azt fejtegette, hogy a párt számára intő példa legyen az ausztriai választások eredménye. Különösen azért, mert az ottani polgári pártok — elsősorban szétforgácsolt fellépésük miatt — nem értek el jó választási eredményt. Ezért is ekkor még szükségesnek tartotta a Károlyi-párttal és a Kisgazdapárttal való választási szövetséget, és hogy e pártok „hivatott férfiakkal vonuljanak a választási küzdelembe." 1 Ekkorra már az is eldőlt, hogy az MSZDP önálló listákkal és egyedül megy a választási küzdelembe. A kormányban résztvevő polgári pártok választási szövetsége az ellenzéki polgári pártokban is megérlelte az együttműködés szándékát. Többnapos egyeztető tárgyalások után március 7-én ők is úgy döntöttek, hogy egyesített listákon indulnak a választásokon: ezen a volt munkapárti nagypolgárság képviselőit tömörítő Magyar Polgári Párt, a Lovászy által vezetett Függetlenségi és 48-as Párt, a Keresztényszocialista Néppárt és az Országos Földmívespárt jelöltjei együtt fognak szerepelni. Minden polgári párt vezetősége azt hangoztatta, hogy a kerületi listákat a kerületi pártszervezetek kívánságának megfelelően fogják összeállítani.

14 Tehát e négy párt közös listákkal vesz részt a választásokon. Ugyanakkor kinyilvánították, hogy az „együttműködésnek ez a szoros módja" csak a választások idejére szól. A négy párt mindegyike teljes egészében fenntartja a maga programját. Az együttműködésnek csak az a célja, hogy „mint erős blokk léphessenek be a választási harcba."

1 Az ellenzéki pártok választási összefogását a Népszava másnapi száma Fekete blokknak, hamisítatlan reakciós alakulásnak minősítette. E vezércikk leginkább a Keresztényszocialista Néppártot minősítette reakciósnak: azt sem kereszténynek, sem szocialistának, sem néppártnak nem tekintette, hanem a „feudális-klerikális népelnyomók" érdekszövetkezetének, illetve a „papok és a fekete mágnások" párt jának. „Ezzel a közismerten sötét társasággal szövetkezett Lovászy úr társasága, azután a Magyar Polgári Párt meg a Földmívespárt, amelyek reakciós-ellenforradalmi volta csak szemérmesebb, de egyáltalán nem kétségesebb, mint a már cégében is háromszoros hazugságot viselő klerikális párté." A Népszava az ellenzéki polgári pártok választási szövetségének megalakítását úgy állította be: azzal „összefog ellenünk minden ellenforradalmi erő, hogy a választások napján legyűrjön bennünket és visszacsinálja a forradalmat!" Ezért azt kell megértetni mindenkivel, — írta a vezércikk — hogy most „szavazócédulával menthetjük meg a forradalmi vívmányokat: de ha most bármi okból elveszítjük ezt a csatát, később kénytelenek leszünk fegyveres kézzel megvédeni a kivívott jogainkat az ellenforradalommal szemben."

16 13 Pesti Hírlap, 1919. III. 9. 14 Világ, 1919. március 8. 15 Magyarország, 1919. március 8. 16 Népszava, 1919. március 8.