A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

T. KNOTIK Márta: A Csongrád megyei fényképészet a századfordulón (1897-1913). Első rész: Szeged

1910. dec. 21-én. a Híradó támogatólag írja róla, hogy „Alig van család ebben a városban, melynek egy-egy kedves emléke ne volna Keglovich Emil fényképészeti műterméből. Kedvesek ezek a képek, mert mesteri alkotások, mert felvételnek és a kidolgozásnak minden művészetével készülnek, finom ízléssel és gonddal. ... Keglovich mester nemcsak fényképész, hanem egyszersmind festőművész is és aki értékes festményeivel is nem egyszer nyert már osztatlan elismerést." 1911 őszén a Napló ír róla hasonlóképpen Fényképész és festő címmel, kiemelve tehetségét és szerénységét. „Évtizedeken át szerénységének s önérzetének vértje mögé rejtőzött, ám az elismerés így is felkereste őt. Most az elismerés mellé a minél nagyobb számú megrendelést óhajtjuk biztosítani részére, ajánlva műtermét a n. é. közönség figyelmébe." Október 8-án Glattfelder püspök „Szegeden való időzése alkalmával Keglovich Emil ismertjeles szegedi fényképész pompás felvételeket eszökölt."

19 Karácsony közeledtén egyre többet ír róla a Hirdó és a Napló nem titkolva a segítő szándékot, dicsérve fényképészi kvalitását, a fényképészet igazi csodáit és a város több pontján elhelyezett kirakatát. 1912. évre is vonatkozik az előző megállapítás, saját hirdetéseit is ez jellemzi, október harmadikán bekövetkezett haláláig. Mind a négy szegedi lap megrendülten közli Keglovich Emil halálhírét. Elsőnek a Napló méltatja pályáját okt. 5-én Újdonságok rovatában Keglovich Emil meghalt címmel: „Csütörtökön este kilenc órakor meghalt Keglovich Emil a város legkiválóbb fényképésze. Keglovichnak három évtizeden keresztül volt virágzó műterme Szegeden s ebből kerültek ki a legszebb képek, a legsikerültebb portréfestmények. A város társadalmában is élénk szerepe volt Keglovichnak, mindenki szerette és megbecsülte benne a tehetséget. Évekkel ezelőtt betegedett meg ütőértágulásban, amely megtörte az élete delén álló Keglovich erejét. Visszavonultan élt ujszegedi stílszerű szép villájában. Betegeskedése azonban nem gátolta őt a munkában s műtermét mindvégig maga vezette. Két héttel ezelőtt vált válságosra az állapota. Láthatóan javultan tért haza Grácból, de itthon tartózkodása alatt újra ágynak esett. Szegedi orvosai tanácsára felesége Budapestre vitte, ahol egy hétig a Vöröskereszt-kórházban feküdt. Állapota azonban nemhogy javult volna, de folyton rosszabbodott. Szerdán visszahozták Szegedre s csütörtökön este meghalt. Keglovichot holnap délután temetik ujszegedi villájából." Keglovich Emilt a belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. 1913 nyara: „Egy érdekes csoportkép. Valóban megtekintésre érdemes a szegedi kegyesrendiek most éretségiző diákjainak jól sikerült csoportfelvétele. Az ízléses művészi munkát Keglovich Emil Klauzál-téri fényképműintézete készítette." Szegedi hirek rovat június 12-én közli, hogy „Lefényképezik a szent Dömötör templomot. A tanács ... körülbelül 20 különböző helyzetből lefényképezteti a városi múzeum számára. A fényképek elkészítésével a Keglovich céget bízták meg. A húsz kép 600 koronájába kerül a városnak." Az egységesen 44*56 cm-es kartonra gyönyörűen kasírozott 29*36 cm-es kitűnő minőségű fényképeket a Somogyi Könyvtár őrzi. {169-188.) 19 1911: SZN szept. 15, SZH okt. 8.