A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MÚZEUM ÉS GYŰJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A Móra Ferenc Múzeum '56-os gyűjteménye

A zászló ma is a múzeum Történeti gyűjteményének féltve őrzött darabja, amelynek fényképét mellékelten közöljük. A leltárkönyv következő bejegyzése: 56.4.1. „Kossuth-címer. A címeres kép eredetileg Sztálin olajfestményére van festve. Szegeden ez volt az első Kossuth-címer, amelyet a Nemzeti Színház erkélyén mutatták be az egybegyűlt tömeg előtt. " A bejegyzésből megtudjuk, hogy a vakkeretre feszített vászon 110*170 cm a leltározó Dienes István és Trogmayer Ottó megjegyzi a tárgy állapotáról: „használt, két helyen lyukas". Ma már tudjuk, hogy alkotója Sándor Lajos díszlettervező (1918-1978) aki 1937-ben került Szegedre és a Dóm téren a szabadtéri játékoknál dolgozott a díszletek készítésén. Egy évvel később már a színházban is készít díszleteket. Ettől kezdve gyakorlatilag a haláláig a Szegedi Nemzeti Színháznál dolgozott díszlettervezőként. Nyilvánvaló, hogy a hirtelen támadt forradalmi helyzetben a színház díszlettervezője „mentette" meg a színház becsületét a rövid idő alatt megfestett Kossuth címerrel. Bizonyára nem kis elégtételt jelentett a készítőnek, hogy az 1950-es évek elején a színházban az évente rendezett hivatalos politikai naggyűlések (április 4, november 7.) ihletett „kellékének" számító Sztálin portrét, amelyet Sztálin 1953-as halála után félretettek, de kidobni nem merték, most ilyen fennkölt célra vehette igénybe. Azt nem tudjuk, honnan merítette a mintát a címerhez, de a rutinos tervező a jelek szerint jó munkát végzett. Azt sem tudjuk, hogy a címer a forradalom alatt végig ott maradt-e a színház erkélyén, tény, hogy bekerült a múzeumba. 1975-ben, amikor e sorok szerzője Csongor Győzőtől átvette a Történeti Gyűjteményt, akkor külön fölhívták figyelmét e „sajátos" műtárgyra. Akkor nem se rí remény volt arra, hogy e darab a nagy nyilvánosság elé kerülhet, de 1989-ben zonnal Szabó Tamás restaurátor kezébe került, aki a címer restaurálása során „i iszabadította" Sztálint a festék alól, ezzel feltárva a Kossuth címer „titkát". Úgy gondoljuk, e címer az 1956-os magyar forradalmi relikviák egyik legeredetibb, legsajátosabb dokumentuma.

9 A leltárkönyv 56.5.1. szám alatt kettő darab röpiratot találunk, amelyből az egyik MEFESZ röplap. Gyűjtője: Dr. Bálint Alajos az írta: „A MEFESZ bizottság 1956. október 24-én Budapesten szétosztott röpirata. " Az 56.5.2. pedig Nagy Imre a Miniszter Tanács elnökének felhívása a fegyverletételre. Az 56.6.1. tárgy egy utcajelzőtábla, amely „a korábbi Sztálin sétány, ma Móra Ferenc sétány utcajelző táblája. " Gyűjtötte: Dienes István és Csongor Győző. Ennyi volt az 1956-ban leltározott anyag. Az 1957.1.1.-től 57.126.1-ig pedig az 56-os forradalomra ill. az azt követő hetek, hónapokra vonatkozó röplapok, plakátok, újságok, amelyek Budapestről ill. Szegedről származnak. Kivétel nélkül mindet Csongor Győző leltározta be. Megjegyzése szerint ezeket ő és a múzeum munkatársai gyűjtötték, vagy postán kapták. A gyűjteménybe bekerült még az a falemezre készült festett Kossuth-címer is, amelyből a színház (akkor még a Klauzál téren a Virág Cukrászda fölötti emeleten működő) díszletfestő műhelyében készítettek jó néhány darabot és amelyeket a 9 Sándor Lajos személyére ld. SÁNDOR János: Százados színház krónika. Szegedi színházi és színészeti kataszter. Szeged, 1998. A vonatkozó rész 287-288. Köszönetet mondok Sándor Jánosnak, aki erre az adatra felhívta figyelmemet.