A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MÚZEUM ÉS GYŰJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A Móra Ferenc Múzeum '56-os gyűjteménye

rétől vált foltossá. A zászló eredetiségét és történetét a két begyűjtő muzeológus külön kézírásos dokumentumban örökítette meg: „A szegedi „Kenderfonógyár"-tói kaptunk egy vérrel átitatott piros-fehér-zöld zászlót. Ennek története a következő: 1956. október 26-án, pénteken a pesti okt. 23-i események hatására Szegeden is forradalmi megmozdulás történt. A város munkásai, tisztviselői, lakói tömött sorokban vonultak fel, hogy a forradalmi munkástanácsokra bízzák a város ügyeinek intézését. A régi vezetők és pártbizottsági tagok kérésére katonasággal (állítólag a kiskunfélegyházi helyőrség tagjaival és helyi AVH-sokkal) lezárták a Széchenyi térre vezető utakat. A tömeg ennek ellenére a városi Tanácsház elé akart vonulni a Takaréktár — utca felől. Mikor ezt az ÁVH-sok és a katonaság vezetői meglátták, a Takaréktár — utcát teljes szélességben lezáró katonák sorát még egy sorral, a helyi AVH-sok tagjaival megerősítették. Eldördült az első figyelmeztető sortűz a sorkatonák puskájából. A katonák azonban - az ÁVH-s vezetők parancsával ellentétben — még a levegőbe lőttek. A tömeg azonban már erre zúgni kezdett, s a fiatal Schwarcz Lajos (18 éves) kenderfonógyári anyagmérő, aki a menet élén állt, nemzetiszínű zászlóval a kezében, elszavalta Petőfi „Nemzedi dalát". Az AVH-sok egyik vezetője erre előrántotta pisztolyát s a katonaság kettős sorfala mögött tartózkodó katonatisztet, mivel nem akart a tömegre tüzelni, lelőtte. (Meghalt, Schwarcz Lajos temetése előtt egy nappal temették!) ugyancsak belelőtt a „Talpra magyart" szavaló Schwarczba, a fiatal kendergyári munkásba, akinek vállán fúródott át a golyó s összeesett, vére a járdára csorgott. A mellette álló munkások belemártották zászlaját a vérébe s a zászlót hátrahozták. A tömeg erre ütemesen zúgta: „Gyilkosok! Gyilkosok!..." S erre dördült el az első sorban térdelő katonák feje fölött az AVH-sok sorfalának géppisztolyából a sortűz, a tömegre. A tömeg szétszaladt az utca két oldalára, de több ember megsebesült. Schwartz-ot ekkor már a szomszédos Takarékpénztár épületébe bevitték munkástársai. A sortűz még tartott mikor a sebesült fiúval, — akit korházba akartak sürgősen szállítani —, kiléptek a bank ajtaján. Schwarczba ekkor ismét belelőttek s ez okozta halálát. Diákok, egyetemisták vitték el állítólag holttestét az Ady - térre, ahol a forradalmi munkástanácsok végül is mégis megalakultak. A Schwarcz Lajos vérével átitatott zászlót, egy biciklis ember (valószínűleg Schwarcznak egy munkástársa) vitte végig a városon a véres események után. Az AVH-sok üldözték, de nem tudták kézre keríteni. A zászló végül visszakerült a Kendergyárba, onnan szereztük meg Múzeumunk gyűjteménye számára, a Kenderfonógyár munkástanácsának jóvoltából. Elmondotta = Kiss István (Szeged, Pacsirta u. 29.) A szegedi Kenderfonógyár 16 éves zsinórkötő gyereke, aki szemtanú volt a menet második vagy harmadik sorába állt, a vértanúhalált halt Schwarcz Lajos közelébe. Szeged, 1956. november 23. Dienes István és Trogmayer Ottó"

8 8 A Történeti Gyűjteményben uo.