A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MÚZEUM ÉS GYŰJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A Móra Ferenc Múzeum '56-os gyűjteménye

Ezt követően Szegeden is békésen zajlottak az események. November 4-én különösebb eseményre Szegeden nem került sor. November 5-én érkeztek meg a szovjet tankok, de megállás nélkül átvonultak Szegeden. Újszegedről jöttek és a hídon átjőve, a Kossuth Lajos sugárúton vették az irányt Budapest felé. Szeged szovjet katonai megszállására csak november 6-án délelőtt került sor, amikor is a hidat, a hídfőt, a híd környékét, továbbá a város főterét, a Széchenyi-teret és magát a városházát körbevették a szovjet tankok, és a városháza lett a megszálló szovjet csapatok városparancsnokságának színhelye is. Ezek voltak azok a forradalmi események, amelyek alapvetően Szeged belvárosában, az egyetem központjául szolgáló Dugonics téren, a Kárász utcán, a már említett Klauzál téren és a város főterén a Széchenyi téren zajlottak. A bekövetkezett szovjet katonai megszállás súlypontja egyrészt a Széchenyi téren, a Városháza körül valamint a Tiszán átvezető közúti híd újszegedi ül. szegedi hídfőjére koncentrálódott. Ily módon érthető, hogy a múzeum munkatársai akarva-akaratlan is résztvevőjévé váltak az eseményeknek, hiszen a múzeum a Tisza-parton, a híd szegedi följárójánál helyezkedett el, mindössze egy sarokra a Széchenyi térről. De ezen túlmenően a múzeum dolgozói maguk is olyan meggyőződésű egyének voltak, akik a forradalmi eseményekben részt vállaltak. Külön ki kell emelni a kiváló régészt, Dienes Istvánt (1929-1995), aki a múzeum delegáltjaként vett részt a városi Munkástanácsban. (Felesége, a Központi Statisztikai Hivatal Szeged Városi Igazgatóságának Munkástanácsát képviselte a Szeged Város Forradalmi Nemzeti Bizottságában.) Dokumentumok bizonyítják, hogy a múzeum eredetileg biológus végzettségű munkatársa, Csongor Győző (1915-1997), aki azonban 1975-ig a Várostörténeti Gyűjteményt is kezelte, szintén aktív gyarapítója volt a forradalmi gyűjteménynek. Ot a múzeum munkatársai október 30-án titkos szavazással delegálták a Szegedi Néptanácsba, hogy ott a múzeum ügyeit képviselje. Egy nappal korábbi dokumentum szerint Csongor Győzőt a múzeum Munkástanácsa a Városi Katonai Parancsnokságon folytatott tárgyaláson való részvéteUel bízta meg. Az anyagok gyűjtésében részt vett még a szintén régész igazgató, Bálint Alajos (1902-1983). Nyüvánvaló, hogy a munkatársak üyen részvétele az eseményekbe nem történhetett meg az ő egyetértése nélkül. A fentebb elmondottak alapján érthető, hogy a negyedik személy, aki az 56-os anyagok gyűjtésében részt vett, a múzeum legfiatalabb munkatársa a régészként Szegedre érkezett Trogmayer Ottó volt (1934-). A Várostörténeti Leltárkönyv 56.3.1. sz. alatti bejegyzése: „Nemzetiszínű zászló, véres 1956. október. 1956. október 25-én, ' a Takaréktár utca és a Széchenyi tér sarkán agyonlőtt Schwartz Lajos vérétől foltos. Gyűjtötte: Dienes István — Trogmayer Ottó. Ez az a lobogó, ameUyel az október 26-i sortűz alkalmával halálos sebet kapott Schwarcz Lajos holtestét letakarták, amely így az áldozat vé6 Ezek a dokumentumok a Történeti Gyűjtemény 56-os anyagában található. 7 A bejegyzésben ellentmondás van, mert egyszer október 25., másszor október 26-a szerepel. Természetesen ez utóbbi dátum a helyes, ekkor volt a sortűz.