A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MÚZEUM ÉS GYŰJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A Móra Ferenc Múzeum '56-os gyűjteménye

A forradalom központja továbbra is a Klauzál tér és a Kossuth szobor maradt. A szobor központi részén egy nemzeti színű zászló volt látható, amelyen egyes visszaemlékezések szerint október 25-én a budapesti véres sortűz áldozatainak tiszteletére rézsút egy gyászszalagot helyeztek el. Más visszaemlékezések szerint e szalagot október 26-án, Scwarcz Lajos vértanúsága után, az ő emlékére helyezték el. A sortűz utáni napokon csendesebb események zajlottak a városban, nagyobb tüntetésekre, vagy megmozdulásokra nem került sor. A különböző forradalmi bizottságok a városházán ill. a diákok részéről az egyetemen fontos tevékenységet folytatva ténykedtek, amelyről az általunk is hivatkozott szakirodalomban részletesen található adat.

5 A következő jeles esemény október 30.-án a Széchenyi téren történt. Az országos példától eltérő módon Szegeden nem egy, hanem két szovjet hősi emlékművet állítottak föl szimmetrikus helyzetben a főtéren, a Széchenyi téren, a Városháza előtt. A későbbiek folyamán nem hangoztatták, de a korabeli szemtanúk határozottan állítják, hogy a Szegedre bevonuló szovjet csapatok parancsnoka, Tolbuchin marsall kívánságára került sor a két hősi emlékmű fölállítására mégpedig egyiket a közkatonák, a másikat a tisztek részére. Tény, hogy ez a két magas obeliszk ott állt a Széchenyi téren és természetesen itt is fölmerült a forradalom elején, hogy ezeket le kellene dönteni. Mérsékeltebb hangok hatására úgy döntöttek, hogy a két emlékművet megtartják és a forradalom emlékművévé alakítják át később, ezért csak az obeliszk oldalán lévő, bronzból készült szovjet címert, illetve az obeliszk tetején álló csillagot kívánták eltávolítani. Azonban olyan magasan volt, hogy ehhez egyszerű létrával nem tudtak hozzáférni. Végül a forradalom tagjai körül valakik elintézték, hogy a Széchenyi tér szomszédságában a forradalom központi részéül szolgáló Klauzál téren található Áramszolgáltató Vállalattól kértek olyan, két keréken guruló és a magasban több részből összerakható, illetve kitolható létrát, amely a munkások részére lehetővé tette, hogy fölmásszanak és a csillagot, illetve a szovjet címert eltávolítsák. Mindezt természetesen nagy tömeg jelenlétében. A következő nagy esemény október 31-én a 26-iki sortűzben elhunyt Schwarcz Lajos ünnepélyes temetése volt. Erre a város különböző részeiből nagy tömegben, nemzetiszínű lobogókkal vonultak a Rókusi temetőbe, ahol erre a temetésre sor került. A katonai pompával és katolikus szertartás szerint lefolytatott temetésről több fölvétel is készült. A képen látható a későbbiek folyamán a fiatalember arcképével és adataival ellátott síremlék is. Ez természetesen nem 1956-ban, hanem ezt követően készült. 5 A főbb irodalmat jól összefoglalja NAGY István már idézett műve. Ezért itt csak a legfontosabb, összefoglaló műveket sorolom fel. BÁLINT László: 1956. A forradalom Szegeden és Csongrád megyében. Bp. 1996. UŐ.: Ki kicsoda 1956-ban és Csongrád megyében. Szeged, 1999. UŐ.: A megtorlás Szegeden. Szeged 2004. FEJÉR Dénes - MlCHELLER Magdolna: Bűnhődés bűntelenül. Bp. 1996. PERBÍRÓ József: 1956. Szegeden - emlékeimben. Szeged, 1989. 2. bővített kiadás Szeged, 2002. PÉTER László: 1956. Előtt, alatt, után. Szeged, 2006. UJSZÁSZI Ilona: A szabadság pillangója. 1956 Szegeden, az egyetemen. Szeged, 2006. BÁLINT László: Ki kicsoda? 1956-ban a forradalomban és a megtorlásban Szegeden és Csongrád megyében. Szeged, 2006. A forradalom bölcsőhelye. Ötvenhat és Szeged. Szerk.: TANDI Lajos. Szeged, 2006.