A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között

A fentiek alapján érdemes megvizsgálni azt is, hogy a nagybirtokok tulajdonában lévő összterület, illetve az ebből származó teljes bevétel müyen arányban oszlott meg a tulajdonosok között. (5. táblázat) A község mintegy 10 ezer holdnyi földterületének 70 %-ával a 100 hold fölötti tulajdonnal rendelkező nagybirtokok rendelkeztek. E nagybirtokosok által tulajdonolt földterület a család János-ágához tartozó Rónay Jenő és Rónay Ernő kezelésében volt (24,5 és 24,4 %). Nagyjából üyen arányban rendelkeztek az ebből befolyó jövedelmekkel is (23,4 és 23,4 %). Noha a földterület legnagyobb része szántó volt, rendelkezett a község erdőkkel, legelőkkel és némi szőlővel is, e területeknek fele szintén az ő érdekeltségükbe tartozott. 10-10 % körüli szántó volt báró Gerliczy, Rónay Aladár és a község tulajdonában, közülük a legtöbb bevételre Rónay Aladár tett szert, a tiszta összjövedelem 16 %-a felett rendelkezhetett. Ebben közrejátszhatott magas kertállománya is, ahol gyümölcsfái voltak. Ez azt mutatja, hogy birtokát a több lábon állás elvei nyomán irányította, s ezzel relatíve kisebb birtoka ellenére is bevételeit maximalizálni tudta. Feltűnő, hogy báró Gerliczy Ferenc bevételei elmaradtak az általa birtokolt szántók tulajdoni arányától. Ez minden bizonnyal azzal függött össze, hogy a zombori birtok számára a saját deszki uradalmához képest másodlagos, talán egyfajta tartalékterület lehetett, nem kellett erőfeszítéseket tennie a bevételei maximalizálására, ezért nem is fordított akkora figyelmet erre a birtokra, mint akkor, ha a jövedelmezőbbé tétel kényszere erre ösztönözte volna. Ambrus József szántóterülete a teljes nagybirtokhányad 2,5 %-át tette ki, ezzel szemben a befolyó bevételnek csak 2,2 %-a jutott neki. Ez arra utalhat, hogy birtokait nem tudta olyan korszerű eszközökkel művelni, miként azt a Rónayak tették. Sajnos, nem áll rendelkezésünkre újabb adatsor, mely a nagybirtokok eszköz-ellátottságot mutatja, de az 1895-ös kimutatásból is kiderült (2. táblázat), hogy a Rónayak eszközparkja lényegesen nagyobb volt, mint a középbirtokoké, s ez kétségtelen versenyelőnyt jelentett számukra, ami nyilvánvalóan a bevételek eloszlásában is megnyüvánult. FÖLDBIRTOKVISZONYOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A trianoni határ kijelölése után a Rónay család birtokai mellett a szegedi székhelyű, s az egykori Porgányhoz tartozó Nákó-birtokot megszerző Mezőgazdasági és Kenderipari Rt területe volt a legnagyobb birtoktest a zombori határban. A Rónayak 5000 hold feletti földterülettel, a földek közel felével rendelkeztek, de mintegy 2000 holddal (Porgányi puszta) bírt a szegedi székhelyű agrárvállalat is, melynek területe a trianoni békeszerződést követő határkiigazításnak köszönhetően került a község közigazgatási fennhatósága alá. A húszas évek, a Nagyatádi-féle földosztás éppúgy, mint a nemzetgazdaság Trianon utáni talpra állításának terhei, majd az évtized végétől bekövetkező vüággazdasági válság hatása erőteljesen átrendezte a község birtokstruktúráját, és ezzel együtt gazdaságát és társadalmát is. A trianoni határok pontos kitűzése hosszantartó, bonyolult, nemzetközi bizottságok által ellenőrzött diplomáciai, közigazgatási, mérnöki munka volt. Ennek során azon ritka eset történt meg Kiszombor határában, hogy Magyar-