A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között

volt. Amikor a jövedelmezőség nem volt megfelelő, továbbálltak. 1911-ben új nagybirtokos jelent meg a zombori határban: báró Gerliczy Ferenc, a deszki uradalom földesura, aki ekkor már a 6. legnagyobb itteni birtokot mondhatta magáénak, szinte csak jó minőségű szántóterületet, a község Ferencszállás felé eső részén. Gerliczy minden bizonnyal a Szemes-féle birtokot vette meg, a méretazonosság szinte egyértelműen erre utal. Megjelent a zombori nagybirtokosok között a Felsőtorontáli Arvízmentesítő Társulat is, de természetesen az ő 173 holdnyi birtokuk döntő része csak virtuális birtok volt, mezőgazdasági termelésre nem alkalmas terület, az a föld, melyen a Maros gátjai helyezkedtek el. A társulat nem is vásárlással, hanem kisajátítás útján jutott e földterületekhez,

17 ennek ellenére képviselője virilistaként megjelent a község vezetésében is. Kevés adatunk van a földek értékét illetően, mivel adásvételi szerződések nem állnak rendelkezésünkre. A Rubinek-féle gazdacímtár szerint Torontál vármegyében 700 korona alatt nemigen lehetett földet kapni, az ár 1910 körül 1000-1200 K volt.

18 A gazdacímtár szerint nem volt ritka a 60-80 K-s földbér, de a Csanáddal határos részen — ide tartozott Kiszombor is — a makói bérlők 100-150 K-t is fizettek a bérelt földekért. Ezt adatokkal is alá tudjuk támasztani, hiszen, mint jeleztük, a község haszonbérben műveltette a földjeit, és a haszonbérszerződések a képviselő-testület által fogadtattak el, így a közgyűlési jegyzőkönyvek megőrizték ezeket. A képviselők pl. 1910. máj. 7-i ülésükön a Rónay Mihály-féle gózsemi földekből adtak haszonbérbe 88 holdnyi területet, azt, amelynek 6 év után lejárt a bérleti joga. Az új bérlőket árverezés útján választották ki. Az árverési föltételek részletesen szabályozták a művelés és a haszonbér-fizetés föltételeit. A helyiek eszerint a haszonbért évente mindenkor féléves részletekben, márc. l-jén és szept. l-jén kellett fizessék, ha ezzel elmaradtak, 6 %-os késedelmi kamatot vetettek ki rájuk. A nem helybeli bérlők hasonló föltételekkel fizettek, de nekik 1 éves bérösszegnek megfelelő kauciót is előre ki kellett fizetni, a földet csak ezt követően vehették bérbe. Nekik 20 koronás bánatpénzt kellett fizetniük, a helybelieknek csak 10 K-t. A haszonbér-szerződés — nyüván a föld védelme érdekében — szabályozta a hagymatermelés föltételeit is. Eszerint: „A hagymatermelés csak úgy van megengedve, hogy a bérelt terület a bérlet egész időtartama alatt — akár egy évben egészen, akár több részletre osztva évenként más részletekben — de csak egy évben használható hagymaültetésre, ha pedig a megengedettnél nagyobb mérvű hagymaültetést folytat a bérlő, akkor a többletültetés után kártérítést tartozik fizetni, mely kártérítés az évi bérösszeg helyébe lép, és kataszteri holdanként 100 koronában állapíttatik meg. "

19 A bérlet meghosszabbítható volt, mégpedig úgy, hogy az a bérlő, aki rendesen művelte a földet és a bérösszeget is pontosan fizette, előnyt élvezett a következő licitnél. „Albérletbe" adni azonban a bérelt területet csak a testület hozzájárulásával lehetett. 1911-ben annyit finomítottak a fönti keretszerződésen, hogy a bérlők a föld trágyázásáért haszonbér-visszatérítést kaphattak, félholdánként 5 koronát. 17 MVLV 261-1. 31/1898. 18 RUBINEK 1911. 758. 19 MVLV 261-3. 49/1910. 20 Uo. 30/1911.