A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között

A birtokok eszközellátottsága meglehetősen vegyes képet mutatott. Az 1895-ös fölmérés alapján szembetűnő, hogy mind a cselédek számát, mind pedig a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges, akkor korszerűnek minősülő eszközök mennyiségét tekintve a Rónay család birtokosai messze jobb helyzetben voltak, rnint az újonnan középbirtokossá váló gazdálkodók, ami arra utalt, hogy a birtokaik jövedelmezősége biztosította számukra mind az alkalmazottak eltartását, mind pedig az új eszközök beszerzését. A századfordulóra megjelentek Zomboron is a gőzgépek, amelyek az állati erőnél lényegesen nagyobb hatásfokú termelést tettek lehetővé. Mindez kétségtelenül olyan versenyelőnyhöz juttatta őket, amelyet a kisebb birtokosok aligha voltak képesek elérni. A három új zombori földbirtokos nem is rendelkezett korszerű mezőgazdasági gépekkel, eszközállományuk csupán hagyományos, kézi, ill. állati erővel működtetett gépekből állt, és üzemméretüket jól mutatja, hogy mindösszesen 13 cseléd állt alkalmazásukban (2. táblázat).

8 Birtokos Cselédek száma lokomobü járgány cséplőszekrény vetőgép rosta M CD trieur szecskavágó borona henger Rónay Ernő 97 4 3 3 8 7 68 3 3 20 11 Rónay László 28 1 2 1 4 4 19 3 _ 14 _ Rónay Aladár 10 1 2 1 3 3 25 1 1 8 _ Szemes István 4 _ _ _ 1 1 3 _ _ 3 1 Rónay Emü 20 1 _ 1 2 2 23 2 1 8 7 Klein testvérek 5 _ _ _ _ 1 2 _ _ 2 _ Ifj. Ambrus József 4 4 2 2. táblázat Kiszombor legnagyobb földbirtokainak eszközellátottsága 1895-ben Ugyanezt a helyzetet tükrözte a gazdaságok állatállományának mennyisége és összetétele is. A helyi nagybirtokok jelentős szarvasmarha-állománnyal rendelkeztek, különösen Rónay Ernő gazdasága, amely számottevő tejtermelésre utalt. A szarvasmarha-állomány nagysága természetesen a rendelkezésre álló legelő nagyságával is szinkronban volt, Rónay Ernő több mint 400 holdas legelője megnyugtatóan biztosította az állatok ellátását. A lóállomány zöme a gazdálkodáshoz kapcsolódott, de Rónay Ernő birtokán nemesebb vérvonalú lótenyésztéssel is találkozhatunk. A sertéstartás a nagyobb gazdaságokban már üzemi méretekben zajlott, az előállított hús volumene meghaladta a családi szükségletet, ami arra utal, hogy a hizlalás nem csupán saját célra, hanem értékesítésre is folyt. A juhte8 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. 2. köt. Gazdacímtár. Bp. 1897. 450.