A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
ORBÁN Imre: A római katolikus közösség története Kiszomboron
Fiatalság alig jár a szentmisére. Mi lesz a kiszombori egyházközséggel, ha ez így halad tovább? Tu autem, Domine, miserere nobis!" 1 ^ 5 AZ EGYHÁZKÖZSÉG 1966 UTÁN 1966-ban Lohmann Ferenc került a plébánia élére. 196 Ő már nem tapasztalta azt a buzgóságot, ami a korábbi évtizedekben jellemezte a falut. Ez könnyebbség is volt számára, hisz az egyházhoz továbbra is ragaszkodó hívek kitartása elismerést váltott ki belőle a nélkül, hogy egy elmúlt időszak gyakorlatát kívánta volna állandóan vissza. Legföljebb az idősebbek elbeszéléseiből tudta, hogy más volt itt az élet: „sokkal többen voltak valamikor. " A plébánosnak elődeihez hasonlóan a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elnöke előtt esküdt kellett tenni. Az egyházi élet egyértelműen a templom, a plébánia falai közé szorult: a liturgikus év ünnepei, temetések, házszentelés, szentségek kiszolgáltatása jelentették megnyüvánulásait igen kevés résztvevővel. Ezeket az alkalmakat az állam továbbra is szigorúan ellenőrizte. Az ügynökhálózaton keresztül szerzett információk mellett a templomon kívüli eseményeket (pl. körmenetek) a rendőrségnek engedélyezni kellett. Általában az Állami Egyházügyi Hivatal jóváhagyása nélkül aligha történhetett valami. A politikai akciók (választások, vietnámi nép számára gyűjtés, állami békepropaganda) a szentbeszédekben is megjelentek. A plébános érezte, szükséges lenne a megújulás, de az egyre gyorsabban változó viszonyok között ez bármely pap egyéni erejét meghaladta volna. Az önmagában is nehéz feladatot jelentő megújulást ráadásul egy ateista, alapjaiban ellenséges kommunista diktatúra viszonyai között kellett volna végrehajtania. A vallásos családi háttér meggyengült, sok helyen teljesen eltűnt. A helyzetet nehezítette, hogy Klárafalva és Ferencszállás 1970 óta lelkipásztor nélkül maradt. Ezen falvak ellátása ismét a kiszombori plébánosra hárult. Az alapot jelentő hitoktatás megszervezése a „nevelők megfélemlítései" miatt nagyon nehéz volt. Bíztatónak tűnt, hogy mindezek ellenére 1966-ban 157-en bérmálkoztak, s míg 1965-ben 41 gyermeket kereszteltek meg, addig 1968-ban 73-at. 198 Az anyakönyvi adatok ezután kedvezőtlen folyamatokat tükröztek. A megkeresztelt gyermekek száma fogyott, egyházi esküvőt is egyre kevesebbet kötöttek. Az adatok mutatják, hogy a kádári rendszerben az Egyház társadalmi jelentősége csökkent. Az egyedüli terület, ahol nem következett be drámai változás, a temetéseké. Az élet elmúlása kapcsán meghozott emberi döntések, úgy tűnik, nem voltak figyelemmel az ateista államhatalom céljaira. [4. táblázat) A kedvezőtlen folyamatokat enyhítette a megmaradt hívek ragaszkodása, áldozatvállalása. 195 Te azonban, Uram, irgalmazz nekünk! Hist. Dom. 179. 196 Mint szeged-rókusi segédlelkész nyújtotta be pályázatát a püspöknek. KRKP irattár. Ek. 1966. 197 A Magyar Állami Rendőrkapitányságnak (Makó) címezett bejelentés. Uo. Ek. 1966. 198 Szikora Károly jelentése a Püspöki Hatóság számára 1966. máj. 10. Uo. Ek. 1966., Kiszombor XIV. Kereszteltek anyakönyve 1947-1999. 1968.
