A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

ORBÁN Imre: A római katolikus közösség története Kiszomboron

sének tudta be. Ezután a jelentkező 30-40 gyermek részére a templomban tartottak katekizmust. Ugyanebben az évben mind a férfi, mind a női énekkar föloszlott.

178 1960 hozta meg az első névadóünnepséget is a faluba. A hitoktatás visszaszorítása után a keresztelések számának csökkentése volt a következő fő cél. A Végrehajtó Bizottság elnökének a névadón elhangzott ünnepi beszéde, az iskolások műsora, az ajándékokf!) mind jelezték, a hivatalos hatalom a névadóünnepségeket preferálja.

179 Az egyházközség helyzete A közösség anyagi alapjait az önkéntes egyházi adó biztosította, amit nem minden megkeresztelt falusi vállalt. Nehézséget jelentett az egyházmegyei hozzájárulás befizetése, ennek csökkentését kérte e plébános. Kiszombor egykor „a legjobb plébániák közé tartozott", de ez ekkorra megszűnt. A családok nagyobb része — korábban a kegyuraság gondoskodása folytán egyáltalán nem volt egyházi adó —, 12 Ftrnál többet nem hajlandó fizetni. Az alig 20 ezer Ft jövedelemből 1959-ben 10 ezer 724 Ft-ot küldött be a plébánia a püspökség számára, így nem jutott forrás a szükséges fölújítások elvégzésére.

180 1963-ban 824 család fizetett. A plébános így írt erről: „arra a döbbenetes megállapításra jutottunk, hogy a kat. családok közül egyharmad teljesen kivonja magát az egyházközség támogatása alól. " Egyházi adó családonként évi 24 Ft volt. A helyzetet nehezítette, hogy a püspökségre a nem fizető hívek után is be kell fizetni 1 Ft 50 filléres hozzájárulást. Anyagüag az viszont kedvezett, hogy 1963-ban véglegessé vált, a temető telekkönyvüeg egyházi tulajdon, azaz a községi sírkert egyházi temető. Az egyházközségi ingatlanok száma nőtt 1963-ban. Visszakapta a plébánia a korábban elkommunizált legényegyleti helységet, azonban lakóval együtt, aki olyan kevés lakbért fizetett, havi 40 Ft-ot, ami az adót és a karbantartást sem fedezte.

1 A kiszombori plébániára irányította a figyelmet a templom műemlék szentélye. A szakrális néprajz jeles szegedi tudósa, Bálint Sándor „valóságos rajongója" volt az országos hírű építménynek. Többek között az ő közvetítésével jöttek megtekintésére egyetemi hallgatók, főiskolások, művészettörténészek, hazai és külföldi szakemberek, cseh, német, orosz kutatók. Rendben tartására a hatalomnak is gondot kellett fordítania. 1963-ban viszont megszűnt a Sándor-majori misézőhely. Püspöki engedéllyel lebontották az erősen romlásnak indult kápolnát. A téeszesítés miatt ugyanis a vidék elnéptelenedett, a hívek elköltöztek, így nem volt, aki gondoskodjék az épületről. 1961-ben villamosították az orgona fújtatóját. 1965-ben a községi tanács végrehajtó bizottságával közösen bevezették a villanyvüágítást a temetőbe, ahol addig a gyertyavilágítás miatt többször volt tűzeset. 1964-ben új miseruhákat 178 Uo. 120-121. 179 Uo. 180 A plébános püspöki hatósághoz írt levele. 1959. dec. 28. KRKP irattár. Ek. 1959. 181 Hist. Dom. 153.