A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

ORBÁN Imre: A római katolikus közösség története Kiszomboron

határa. A harcok során a plébánia tetőzete több belövést kapott. Okt. 9-én, immár visszavonhatatlanul az ellenség kezére került a település annak minden következményével együtt. A hívek száma ekkor több mint 5300 fő volt. Közülük mintegy 300-an kerültek hadifogságba, később még 9 főt deportáltak.

140 A szörnyű időkről írta a plébános: „A hívek ebben az időben meleg ragaszkodást tanúsítottak az egyházhoz és hozzám is, mert köztük maradtam. Igen nagyra értékelték, hogy nem hagytam el őket, amikor az összes hivatalnokok elmenekültek. A templom mind jobban megtelt. "

141 A plébánia helyzete 1944 és 1947 között Az orosz bevonulás traumája után az egyházközség élete rendeződni látszott. A Rónay továbbra is patrónus család maradt. Az egyházi épületek, a templom, annak berendezése és fölszerelése, a szent ruhák és edények megfelelő számúak és állapotúak voltak. A falu határában 11 kereszt állt. Az orgonát 1947-ben javították. Megvoltak a harangok is, mivel azokat a II. vüágháború alatt nem rekvirálták.

142 Az új rendszer berendezkedésének érdekes mozzanata, egyben a plébános közkedveltségének tanúsítója, hogy a szerveződő kommunista párt megpróbálta tagjai sorába beléptetni a plébánost. Ekkor még a faluban működő minden jelentősebb pártról (kisgazda, kommunista, szociáldemokrata) el lehetett mondani, hogy nyíltan nem volt egyházellenes.

143 Egyébként az új rend nem igen kedvezett az Egyháznak. Rendkívül hátrányos volt a lényegében „stólaváltságként" kapott 2000 pengős évi községi segély 1945-ös megszüntetése, „akinek kell a pap, fizesse meg" indoklással. Megszűnt a kegyuraság, s mivel az egyházközségről mindig a kegyurak gondoskodtak, ennek megszűntével be kellett vezetni a hívek terhére az egyházi adót.

144 Komoly konfliktus alakult ki Körmendy Sándor káplán körül. A frontról való hazatérése után oroszellenes beszédek és a leventék frontra vitelének vádjával szinte azonnal letartóztatták. Igazi bűne azonban az, hogy túlságosan népszerű volt, és eredményesen foglalkozott a fiatalokkal. Körmendyt az új hatalom „száműzte" a faluból. Amikor egy küldöttség jött a plébániára a határozatnak érvényt szerezni, hatalmas tömeg jelent meg az épület előtt, és követelték, hogy Körmendy maradjon. A hatalom meghátrált az ún. „kisöprűzés" előtt, ugyanis a fölvonuláskor a tömegben egy hatalmas nyírfasöprűt hordoztak körül. Amikor kitűzték Makón a káplán tárgyalását, sokan átmentek az eseményre. Kisebb szenzációnak számított, hogy „a fővádló" tanú, Jáksó Ferenc a jelenlévő kiszomboriak „fenyegető közbekiáltásaira" visszavonta vádjait. „Az ügyész megállapította azt a 139 A plébános püspöki hatósághoz írt levele. 1959. december 28. KRKP irattár. Ek.1959. 140 SZCSPL I.l.c. Kiszombor. Főesperesi jelentés Kiszomborról. 1947. szept. 12. 141 Hist. Dom. 83.1. 142 Kánoni Vizsgálat Csanádegyházmegyében (KVCS) 1947-ben. KRKP irattára 1-3. 143 Uo. 8. 144 Hist. Dom. 84-85.