A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MÚZEUM ÉS GYŰJTEMÉNYEK - FÁRI Irén – PÁL László: A szegedi Móra Ferenc Múzeum rádiógyűjteménye. A szegedi rádiózás múltja és jelene

lítás után a Délmagyarországi Rádió Club széles körű akciót indított, hogy Szeged állandó rádióadót kapjon. Nemcsak a vidék, az elzárt tanyavilág művelődési, szórakozási lehetőségeit igyekeztek ezzel tágítani, hanem az elcsatolt déli területek felé kívánták a magyar adást eljuttatni fölismerve a rádió aktuálpolitikai jelentőségét. A rádiózási ismeretek terjesztésében nagy szerepet vállat még Jung Péter felsőipariskolai tanár és Imrédi Molnár László.

9 A Hódmezővásárhelyi Rádióbarátok Egyesülete 1930 februárjában rendezte meg szakemberek és amatőr résztvevőkkel a helyi rádió kiállítást. Ekkorra már meghatározóvá vált a gyári vevőkészülék gyártás. A lakihegyi 20 kW-os adó üzembe helyezése (1928) után megindult a gyártók közötti éles konkurenciaharc a vevőkészülék -gyártás területén. A holland Phüips magyarországi vállalata megvásárolta a Vatea -t, megalakult a Standard Villamossági Rt., létrejött az Orion és gyártott híradástechnikai alkatrészeket és rádiót a Telefongyár Rt. és a német Telefunken is. Alacsony darabszámmal több kisüzem és vállalkozás is állított elő egységeket és rádiókat. A gazdasági vüágválság ezt a szektort is érzékenyen érintette. A hazai rádióipar fénykora 1938 és 1942 között volt, ekkor több mint 200 féle készüléktípussal jelentkeztek a hazai nagyvállalatok nemcsak a belföldi, hanem a külföldi piacokra is termelve. A termékek megfeleltek az akkori vüágszínvonalnak.

10 Szegedről a rádió először 1927. augusztus 15-én az országos dalosversenyről közvetített élő adást. Ezután a Dóm avatási ünnepsége (1930), majd a rendszeressé váló Szabadtéri Játékok (1931-től) szolgáltatott országos érdeklődésre számot tartó műsortémát a rádió helyszíni tudósításainak.

11 A rádióhasználat térnyerésére a postaigazgatóság által vezetett előfizetők száma az irányadó. Szegeden 1929-ben a bejelentett készülékek száma 5074 db volt. A drágább, jobb vételt biztosító három vagy ennél több lámpás készülékkel viszonylag kevesen, alig több mint ezren rendelkeztek. A kevésbé jó vételt adó egy ill. kétcsöves készülékek száma szintén alig több mint ezer. A legtöbb kényelmetlenséget a detektoros készülék okozta, de egyben ez volt a legolcsóbb. Használatához szükség volt nagyméretű külső antennára, fejhallgatóra és keresgetni kellett a hullámsávot. A statisztika szerint ezekből a típusokból volt a legtöbb, összesen 2895 db bejelentett készülék. Szeged esetében nemcsak a jobb minőségű rádiók ára lehetett az oka a detektoros készülékek üyen magas arányának, hanem az a tény, hogy a lakosság egyharmada a város hatalmas határban, külterületen élt, ahol a hálózati rádiókat nem lehetett használni, mivel nem volt kiépített villamos hálózat. Az 1935-ös kimutatásban a 6707 db készülékből még mindig 65 % a külső antennával működő rádiók száma. De már több volt a háromcsöves rádió, 2864 db, és már nem volt ritka a négy- és ötlámpás készülék sem.

12 Ez a lassú számbeli gyarapodás nem szegedi jelenség volt, hanem országosan jellemző. 8 SUGÁR 1993. 45-146. 9 PÉTER 1994. 115-118. 10 Katalógus 1997. 11 BÁTYAI [2002]. 125. 12 BAKONYI 1990. 67.