A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

azért nem lehet megállapítani, mert „a tanúk egybehangzó vallomása alapján nyilvánvalóan kitűnik, hogy a rendőrségen vallomásukat kényszer hatása alatt tették."

20 Ennek ellenére Szél Sándor (MKP), Baka Ferenc (SZDP), és Kocsis József (Szabad Szakszervezetek) — valamint dr. Kozma Endre törvényszéki bíró — az 1. vádpontban bűnösnek találták, míg a 2. vádpontra nézve felmentő ítélet mellett 91 szavaztak. Ennek folytán dr. Vásárhelyi Lajost a Nbr. 13. §-a 3. pont. 6. bekezdésébe

22 ütköző „háborús bűntettben" találták bűnösnek (tulajdonképpen az volt a „bűne", hogy elfogadta a nyüas hatóság özörényi kinevezését), ezért „a Nbnov. 9. § a) pontja és a Nbnov. 1. § 8. pontja a Btk. 92 §.-ának felhívásával" tíz hónap no börtönbüntetésre és mellékbüntetésként háromévi politikai jogvesztésre ítélték. A kilenc hónap, huszonöt napnyi internálást a népbíróság előzetes letartóztatásnak tekintette, és azt a kiszabott büntetésbe beleszámította, ezért az ítélethozatal utáni öt napot a vásárhelyi járásbíróság fogdájában töltötte, majd szabadlábra helyezték. Sokáig nem maradt szabadon, ugyanis Koós István ávós alhadnagy már július 9-én javasolta, hogy tartsák rendőrhatósági felügyelet alatt, amit Szeverle Mihály rendőrszázados másnap jóvá is hagyott.

24 Augusztus 5-én a Budapesti Rendőrkapitányság AHamvédelmi Osztálya elrendelte az ismételt rendőrhatósági őrizet alá helyezését — vagyis internálását.

25 Talán az újabb internálása miatt (a valódi ok az eddig megismert forrásokból nem derült ki) a Békés-Bánáti Református Egyházmegye 1947. október 9-én jogerősen feddésre ítélte.

26 Az internálást 1948. január 28-án szüntették meg, és rendőrhatósági felügyelet alá helyezték. A lelkész egészen 1949. február 5-ig

27 állott „ref" alatt, addig nem tudott elhelyezkedni sem. Ilyen múlt ellenére 1949 júliusában mégis őt választotta meg a hódmezővásárhely-csúcsi egyházközség lelkipásztoraid. (Előtte 20 Uo., 27. 21 A népbíróságok, illetve népügyészségek hálózatát az Ideiglenes Nemzeti Kormány 81/1945. M. E. sz. január 25-i rendelete alapján kezdték kiépíteni. Hivatalosan deklarált célja az volt, hogy a háborús bűnösöket és a népellenes bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonják, de ezentúl az is, hogy a felelősséget kivegyék a „politikailag megbízhatatlannak" tartott szakbíróságok kezéből. A rendelet alapján minden törvényszéki székhelyen öttagú bíróságot állították fel, de több helyen ún. kihelyezett tanács ítélkezett. A népbíróságokat az MNFF öt pártja és a szakszervezetek által delegált hat laikus személy alkotta, valamint egy szakképzett tanácsvezető bíró, akinek szavazategyenlőségnél volt döntő szava. Ezzel azonban megteremtődött a lehetősége annak, hogy a népbíráskodás (miként Vásárhelyi perénél is látható) a pártpolitikai csatározások színterévé váljék. Bővebben lásd: PALASLK 2000. 41-45. 22 Eszerint háborús bűnös az is, „aki a háborús hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végzett." 23 CSML VII. 2. fond, 50. doboz, NB 131/1947./6. sz., 32. 24 ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881, 72-73. 25 Végh Rezső vásárhelyi rendőrszázados 1947. október 30-án egy véghatározatában ezt azzal indokolta, hogy a korábban megszüntetett rendőrhatósági őrizet „alapját képező okok olyan súlyosak, hogy további rendőrhatósági őrizet alatt tartása a mai politikai helyzetben feltétlen kívánatos". ÁBSZTL, 3.19. V-16881, 84. 26 A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (a továbbiakban: TtREL), I. 1. i fond, 17. doboz, Vásárhelyi Lajos törzslapja. Az egyházmegyei bírósági iratok között nincs nyoma az ügynek. 27 ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881, 97-98.