A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

1944 júliusában megkapta a behívóját, a 24. gyaloghadosztálynál lett tábori lelkész főhadnagyi rangban. November elején szétverték az alakulatát — ezért elindult haza. Miskolcon összefutott egy régi ismerősével, dr. Pünkösti Mihály

5 Borsod megyei főispánnal, aki felhívta a figyelmét arra, hogy mivel katonaszökevénynek számít, bármikor kivégezhetik. A „hadműveleti és országmozgósítási kormánybiztos" közölte vele, ha meg akarja úszni a nyilas hadbíróságot, fogadja el a kinevezését a szeptember elején leállt özörényi cellulózgyár hatósági felügyelőjévé. A lelkipásztor otthon négynapi gondolkodás után az ajánlatot csak azért fogadta el, mert a munkások fölkeresték és kérték, hogy vállalja el a gyár vezetését, mivel hónapok óta kenyérkereset nélkül vannak. (Ráadásul ha beindul a termelés, a behívás alól is mentesülnek.) Ezért vette át november 16-án a gyár vezetését (pontosabban a vállalati felügyelő tisztjét), majd fölutazott Budapestre és ott értékesítette a riég meglévő 16 tonna ceUulózt, hogy legyen miből fizetést adni. Ekkor kereste lel egy másik ismerősét, Budinszky László igazságügy-minisztert, akitől kért százezer pengő segélyt, amiből közszükségleti cikkeket akart venni a munkásainak. A Termelés december elsején beindult, a munkások megkapták a fizetésüket,

6 de Karácsony előtt a front elérte a falut, emiatt ekkor családjával a gyár autóján nyugatra távozott. Ausztriából 1945 tavaszán visszatértek az ismét cseh-szlovák uralom alá kerülő faluba, de onnan a szlovák hatóságok kiutasították. 1945 júniusban hazaérkeztek Hódmezővásárhelyre, az igazolóbizottság ' pedig 1946. január 15-én simán igazolta. Mint kiutasított/menekült lelkész, az egyházkerülettől kapott valami i minimális juttatást, de ebből természetesen nem tudta eltartani a családját. Ezért ?y darabig az édesanyja virágboltjában dolgozott, emellett ánítólag részben „fekv ézésből" igyekezett valamüyen jövedelmet biztosítani. 1945 őszén belépett a Független Kisgazdapártba, és annak helyi lapja, a Független Vásárhely belső munkatársa lett, közben szerette volna Szegeden befejezni a háború alatt megkezdett államtudományi tanulmányait (már csak egy szigorlata volt hátra). 5 Pünkösti még a debreceni egyetemen évfolyamtársa volt, onnan ismerte. Lekötelezettje volt, mert a feleségét korábban elhelyeztette az özörényi iskolánál. 6 Még azokról is gondoskodott, akik otthagyták a gyárat és — önként vagy kényszernek engedve — beálltak partizánnak! 7 Az igazoló bizottságokat az Ideiglenes Nemzeti Kormány által kibocsátott 1945. január 4-i 15/1945. M. E. számú rendelettel állították fel. Feladatuk kezdetben a közalkalmazottak háború alatti politikai magatartásának felülvizsgálata volt. Minden járásbíróság székhelyén legalább egy igazolóbizottságot kellett létesíteni, melyet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba (MNFF) tömörült öt párt (a Független Kisgazda Párt — FKgP, Polgári Demokrata Párt — PDP, Nemzeti Parasztpárt — NPP, Magyarországi Szociáldemokrata Párt — MSZDP, Magyar Kommunista Párt — MKP) és az Országos Szakszervezeti Tanács egy-egy kiküldöttje alkotott. Emellett még két behívott tagja is volt a bizottságnak: egy jogi képesítésű állampolgár és az érintett munkahely korábban igazolt tagjainak egyike. Az igazolás egyúttal az alkalmazás feltétele volt. Alapjában véve az igazolások a helyi kommunista erők térnyerését, ellenfeleik eltávolítását könnyítették meg. Lásd: PALASIK 2000. 71-73. 8 Saját neve alatt a Vásárhelyi Független Újság 1946. februári és márciusi számaiban 9 cikke jelent meg. Ezekben alapjában véve a szociális problémákkal, a drágasággal, végül a közeledő béketárgyalásokkal foglalkozott. Áprilisig — a politikai rendőrség szerint — összesen 13 cikket írt.