A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

LENGYEL András: A Szegedi Népszava „gleichschaltolása” (1948)

vonatkozó írásbeli nyilatkozatát, amely egyúttal a megyei vezetőség határozatát is magában foglalja, nyilvánosságra hozatal előtt átolvassa és véleményezze. E véleményezés során nyílik alkalma a Sajtóbizottság megbízásából osztályunknak szegedi pártlapunk szerkesztőjének személyes presztízsét is hathatósabban alátámasztani. E levelünk másolatát egyidejűleg eljuttattuk a szegedi vármegyei titkársághoz is. Barátsággal: Sajtóosztály E levél önmagáért beszél: a „Kompárt" előtti behódolás (s egyben a felelősség áthárítás) alig kódolt dokumentuma ez. S legalább annyira érdekes az is, ami hiányzik belőle: a levélben egy szó sincs Magyar személyes sorsáról, „visszahívásáról". Párdarabja, a Papdi Györgyhöz írott másik levél, ha lehetséges, még nyíltabban mondja ki a rideg valóságot — két összefüggésben is. A központi instrukció ugyanis a „szegediek" csöndben maradását célozza: „Mellékelten küldjük Magyar Lászlóhoz intézett levelünk másolatát, amelyhez egyéb hozzáfűzni valónk nincs.// Kérjük ezügyben a szegedi Titkárság intézkedését. Amennyiben a szegedi Titkárság, vagy végrehajtó bizottság eláü attól — miután az ügyet lezártnak tekinti —, hogy [az] MKP megyei titkára által közöltekkel szemben áUást foglaljon a határozatot minden további nélkül tudomásul vesszük." Ebből Papdiéknak már érteniük keUett: a központi vezetés nem akart vitát a kommunistákkal. A másik összefüggés Magyar László személyes sorsát érinti. Itt mondódik ki, hogy ez esetben bizony nem Magyar „régi vágyának" teljesítéséről volt szó, hanem leváltásáról. „Egyben közöljük, hogy [a] Sajtóbizottság úgy határozott: Magyar Lászlót visszahívjuk a Szegedi Népszava felelős szerkesztői tisztségéből és a budapesti pártsajtó kötelékében kerül beosztásra." A Papdihoz írott levél a már ismert tényeken túl még egy valódi nóvumot ad. Egy zárójeles utalásából kiderül, hogy — a Sajtóbizottság tagjaiként — kik voltak a közvetlen döntéshozók („Halász, Justus, Erdődy és dr. Szálai"). 6. Február 16-án — mint Magyarnak február 10-i, még felelős szerkesztőként aláírt levelezőlapjából kiderül — Magyar László még „szegediként" készült részt venni a Sajtóreferátum által Budapesten megtartott „sajtóértekezleten".

12 Hogy ezen az értekezleten hivatalosan, vagy akár csak informálisan, „folyosói beszélgetésekben" volt-e szó a Szegedi Népszavánál történtekről, források híján nem tudjuk. Csak sejthető, hogy erről is esett szó, de ez aligha volt több a részvevők egymásközti sustorgásánál. A lap átadása azonban az előírt határidőre megtörtént. Máté Iván február 21-én rövid jelentésben számolt be erről a sajtóosztálynak: „Kapott megbízásomnak megfelelően febr. 20-án átvettem a Szegedi Népszava szerkesztését és a Sajtóosztály által kívánt módosításokat a lap impresszumán a febr.20-i számban végre is hajtottam. Papdi György elvtárs hozzájárulásával dr. Enyedi Károly elvtárs neve is rákerült az impresszumra, mert mind a ketten úgy találtuk méltányosnak, hogy Enyedi elvtársnak a lapnál immár közel 3 éve betöl12 Vö. PIL 283.f. ll.cs.120.oe.168.