A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

LENGYEL András: A Szegedi Népszava „gleichschaltolása” (1948)

eredmény" hüvelyezhető ki. Ez azonban már önmagában is jelzi a szociáldemokrata párt gyöngülő pozícióit. Magyar Lászlót ugyanis nem védték (vagy nem tudták megvédeni) Zöld Sándor támadásával szemben. A döntéshozók erejéből csak egy felemás, kompromisszumos megoldásra futotta: Magyar Lászlót, bár nem rótták meg, a helyzetet mentendő kivonták a „frontvonalból". A Szegedi Népszava éléről Budapestre, a központi pártlap, a Népszava szerkesztőségébe helyezték át, helyére pedig egy fiatal budapesti „szocdem" újságírót, Máté Ivánt küldték. Ez a megoldás, bár nem járt együtt Magyar László formális megbélyegzésével, gyakorlatilag az MKP előtti behódolás volt. Zöld Sándoréknak végül is sikerült elérniük, amit akartak: megszabadultak az intranzigens szerkesztőtől. Az ügy elrendezése részben a 7-i sajtóbizottsági ülésen, részben a 7-e és 10-e közötti napokban, informálisan zajlott. Nyilván valamikor ekkor beszélték meg a részleteket Magyarral és Mátéval is. Szimptomatikus azonban, hogy az egész ügy „lepapirozása" csak utólag, 10-én történt meg, akkor több levél is íródott, de éppen ezek egymásratorlódásából derül ki, hogy az érdemi döntések ezektől függetlenül, a háttérben történtek meg. Február 10-i dátummal fönnmaradt Papdi Györgynek a Szociáldemokrata Párt Sajtóosztályához írott autográf levele, amelyben a hozzá címzett aznapi (!) budapesti levélre válaszol. Ebben, mint helyi titkár, beleegyezését adta a „helycseréhez", s leszögezte, hogy „sem nekem, mint vm. titkárnak [,] sem a szegedi Vb-nek Máté Iván elvtársnak a Szegedi Népszava felelős szerkesztőjévé való megbízásával szemben semmiféle kifogásunk nincs." ' Az ügy kezelésének más vonatkozásaiban azonban nem foglalt áUást, elodázta a döntést. Ugyanerről a napról, azaz 10-éről (!) fönnmaradt a főtitkársági Sajtóreferátum vezetőjének egy Papdi Györgyhöz és Száva Istvánhoz írott levele másolatban. (Száva a Népszava felelős szerkesztője volt.) Ebben regisztrálta a címzettek — értelemszerűen: korábbi — beleegyezését az „ismeretes helycseré"-vel kapcsolatban, s jelezte, hogy „a Főtitkársági Sajtóreferátum a másolatban mellékelt levelet intézte Máté és Magyar elvtársakhoz" Az iratok közt megvan mindkét szóbanforgó levélmásolat, ugyancsak február 10-i keltezéssel. A Magyar Lászlóhoz írott levél másolata aláíratlan (az eredetin nyüván autográf aláírás volt), de jelzéséből („Sajtóosztály / dr.Sz/VR.") következtetve a levélíró Szálai Sándor volt. S e levél, a már ismert tények mellett egy nagy meglepetéssel is szolgál. Úgy állítja be ugyanis a dolgot, mintha a cserére Magyar kérésére kerülne sor: „Kedves Lacikám! // Örülök, hogy eleget tehetek szóban és írásban többször közölt kívánságodnak: a Pártvezetőség által kiküldött Sajtóbizottság jóváhagyta, hogy a Szegedi Népszava felelős szerkesztői állása helyett, a Népszavának a párt központi lapjának belső munkatársi állását foglaljad el." Majd, az ismert részletek megismétlése után leszögezte: „amint Budapestre jössz, elfoglalhatod helyedet a Népszavánál. Magától értetődik, hogy a Népszava megfelelő munkakört fog biztosítani számodra és ugyanüyen magától értetődik az is, hogy mivel a Népszavánál kapsz a koUektív szerződés szerinti állást, a Szegedi Népszavával szemben felmondási követeléseket nem támaszthatsz. De erre nyüván magad sem gondoltál, hiszen mindig vá7 PIL 283 f.ll.cs.l20.őe.l62. 8 PIL 283.L ll.cs. 120.óe.l63.