A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

LENGYEL András: A Szegedi Népszava „gleichschaltolása” (1948)

egy-egy, nem kommunista párt neves reprezentánsa, hogy valójában — mint Vas Zoltán utóbb elmondta

2 — mindketten „pártunk titkos tagjai", azaz úgynevezett kriptokommunisták voltak. (Ennek a szerepnek a részletei egyikük esetében sem ismertek, de nagyon valószínű, hogy éppen ekkor, a Délmagyarország közös megindításának előkészítése közben jött létre az alku a kommunisták és Balogh, illetve a kommunisták és Erdei közt.) Maga a Délmagyarország pedig, önelnevezése szerint, közös lapként, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként indult újra, noha nyüvánvalóan a „moszkvaiak" szándékai érvényesültek benne. Utóbb, a mesterséges, konstruált pluralizmus játékszabályai szerint persze ez a felállás módosult: az egy gyűjtőlap helyére több, pártállás szerint elkülönülő lap lépett. A Délmagyarország formaüag is az MKP lapja lett, a többi, „demokratikus" párt pedig mind saját, külön laphoz jutott. Ez a pluralizálódás azonban mindvégig korlátozott s előzetesen behatárolt maradt, s nem a magyar társadalomban meglévő valamennyi politikai tradíció és érdek kapott érvényesülési lehetőséget, hanem csak a „demokratikusak", tudniülik azok, amelyeket az önkorlátozó kommunisták hatalmi és ideológiai gépezete is annak ismert el. Vitakérdés lehet, hogy ez a helyzet elindítója lehetett volna-e egy valódi, megszorítások nélküli demokrácia kibontakozásának — avagy eleve csakis ideiglenes, a teljes hatalom megszerzésére irányuló készülődésnek az elfedésére szolgáló szerkezetről volt szó? (Ma a különféle jobboldali érdekeltségű ideológusok szinte gondolkodás nélkül a második változatra voksolnak, ez ülik bele az „antikommunista" retorikába, bizonyítva azonban ez nincs.) Ami viszont kétségtelen: ez a helyzet tartósan csakugyan nem maradt fönn, s a féloldalas, külsc erők által determinált demokráciának néhány rövid év után vége szakadt. A szeg ii sajtótérkép is radikálisan átrajzolódott, sőt 1948-ban a médiapluralizmus maga s megszűnt. Sajnos, a nyomtatott sajt S — e periódust lezáró — „egyneműsítésének", az addigi médiapluralizmus fölszámolásának szegedi története ma még föltáratlan, — ik,y látszik, erre még a téma konjunkturális politikai kihasználásának lehetősége sem elég csábító. Pedig maga a probléma mind történetileg, mind aktuálisan fölöttébb tanulságos. Minden „létező" demokráciában megvan ugyanis annak veszélye, hogy a nyüvánosság szerkezetét egyoldalúan, meghatározott érdekek szerint redokáagák, s ennek megakadályozása megkívánja az ide vonatkozó történeti tapasztalatok szambavételét. Az alábbi esettanulmány, persze, szükségképpen nem tudja bemutatni a folyamat teljességét, célja csupán egyetlen lap, a szociáldemokrata Szegedi Népszava „gleichschaltolásának" fölvázolása — ám ez, a politikai mező fontos médiaszereplőjéről lévén szó, önmagában is lényeges összefüggéseket tesz láthatóvá. 2. A Szegedi Népszava történetének bemutatására itt nincs hely, itt csak annyi szögezhető le, hogy ez a szegedi szociáldemokrata napüap a koalíciós évek legjobb, legszínvonalasabb helyi újságja volt — jobb, mint a ma sokkal ismertebb rivális Délmagyarország. 1945 tavaszán indult, felelős szerkesztője s a redakció napi munkájának irányítója Magyar László (1900- 1971) lett,

3 aki a modern szegedi új2 Ezekről a kérdésekről 1971-ben személyesen beszélgettem Vas Zoltánnal. 3 Magyarról ld. LENGYEL András: Magyar László. = „Közkatonái a tollnak ... " Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, 1999.151-165.