A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
BALÁZS György: „Furcsa háború” nyugaton. A világ sajtó cikkeinek közreadásával a magyar hírlapokban
Válaszul az angol blokádra Németországnak is szándékában állt összeállítani azon áruk listáját, amelyeknek Angliába való szállítását nem engedélyezi. 25 Az angol intézkedés az Egyesült Államoknak sem tetszett és ezért szeptember 16-án élesen tiltakozott, kijelentve, nem tűri bármely oldalról jöjjön eUenőrzés. Norvégia külügyminisztere ugyancsak nyüatkozott, hogy e kérdésben nem hajlandó tárgyalni többé Angliával és nem engedik szabad kereskedelmük megbénítását. A skandináv és a balti államokon kívül valószínű Hollandia és Belgium szintén ezen az állásponton volt. és külön határozattal egyikük sem akarta megbontani az „oslói szövetséget." Magát meg nem nevező hírforrás tájékozódása szerint Argentína, Uruguay és Brazüia elhatározta, hogy kereskedelmi hajóik ellenőrzésével nem engedik meg semlegességük megsértését, mert egyik hadviselő fél sem lehet erre jogosult. Az említett három ország az üyen kísérlettel szemben tengeri akciót helyezett küátásba. Berlinben úgy véhék ezért Anglia a felelős, mert az határozta el legelőször a hajók eUenőrzését. Ha az eUenőrzéssel továbbra is makacskodnak — hangoztatták a németek —, úgy a semleges országokat védekezésre kényszerítve háborúba sodorhatják. 26 Az angol tengeri blokád eleinte a magyar tengeri forgalmat is érzékenyen érintette. Hajóinak ugyanúgy, mint minden más semleges ország hajóinak fel kellett keresniük az ún. blokád-kikötőket az előírt vizsgálat megejtésére. Nem tudni mi okból, de december elejére Magyarországgal szemben feloldották a vizsgálati kötelezettséget, s a magyar v ajók mindegyike kereskedelmi útlevelet kapott, miáltal a magyar hajók tengeri fo calma jelentékenyen megkönnyebbült. 2 ' Majd a német kormány is kijelentette, n> ncsak magyar árut fogad, de minden északi és nyugati semleges országba továbbit olyan árut, amely Magyarországról jön. 1939. szeptember 26-ig Anglia 256 ezer tonna árut foglalt le, amelyet semleges hajók szállítottak volna Németországba. A lefoglalásokkal kapcsolatosan az Amsterdam Handelsbald című holland lap foglalkozott, továbbá azzal az angol követeléssel, hogy a semleges országok önként vessék alá magukat az angol ellenőrzési intézkedéseknek, és működjenek együtt az angol kormánnyal. A lap ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ez az eljárás, csak az angolok érdekeit szolgálja és semmi esetre sem a semleges országokét, amelyeknek az a feladata, hogy egyik félnek se vessék alá magukat, hanem tényleges semlegességet gyakoroljanak. A lefoglalásokkal kapcsolatosan a londoni hírközlés azt állította, hogy Anglia nem fenyegette meg a semleges áUamokat, s ezt a kijelentést Svédország, Hollandia és Norvégia is megerősítette. Valószínű az a helyzet áüt elő — fejtegette a sajtó —, hogy az angolok kifizették a lefoglalt áruk árát, s így a semleges országoknak mindegy volt, hogy hol kapják meg a pénzt. Csakis ez lehetett a magyarázata annak, hogy semleges részről eddig még komoly tiltakozás nem hangzott el az árulefoglalások miatt. Ebből adódóan Anglia jutott hozzá a Németországnak 25 Alföldi Újság (Szentes) 1939. szeptember 14. 26 Alföldi Újság (Szentes) 1939. szeptember 17. 27 Szentesi Napló 1939. december 8. 28 Alföldi Újság (Szentes) 1939. szeptember 26.
