A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország

lásszabadságot. A németek propagandája — miszerint a szovjet a sátánnak szobrot emelt, a templomokat lerombolta és a papságot kiirtotta, valamint hogy ez vár minden olyan országra, ahová a Vörös Hadsereg betette a lábát — nem igaz. Szovjetunióban a vallásszabadság teljes, az egyház állami támogatást is kap — jelentette ki a politikus. Úgy vélte, hogy a szovjet állam és párt vezetői az egyházi intézmények iránt tisztelettel vannak, náluk is a szokásos istentiszteleti rend van érvényben, s vannak, mint mindenhol, a vallás iránt közömbösek, de tiltva van a hívők vallásos érzékenységének megbántása. „...csak a nagyok, csak a hatalmasok tudnak lenni olyanok, mint amilyeneknek mi a moszkvaiakat megismertük." — fejezte be szovjetbarát propagandabeszédét Balogh.

4 Az 1945. március 15-i ünnepségeken is megjelent Szegeden Rákosi Mátyással. A Délmagyarország szerint 40 ezer fős tömeg ünnepelte a két politikust. Balogh tartotta a megnyitó beszédet. Ezt azzal kezdte, hogy 1848. március 15-e a magyarság szabadság iránti vágyának megjelenése volt. 97 éve akkor először nem csak a szabadság vágyában, de birtokában is voltak. Ehhez az új kormány tagjai visszavonhatatlanul ragaszkodni fognak. Kifejezte örömét, hogy a Szegedi Nemzeti Bizottság első ízben rendezhette meg a szabad március 15-i ünnepséget. Majd arra figyelmeztetett, hogy hálásak lehetnek a szegediek, hogy elment oda Rákosi Mátyás is ünnepi szónokként, aki szerinte egy életen át a magyar szabadságért küzdött. Zárszóként Balogh — ahogy ezt tőle megszokhattuk — a Vörös Hadsereg és Szovjetunió erényeiről beszélt: 1848-ban olyan országból jött a segítség az osztrákoknak, ahol önkény és imperializmus, valamint egy erőszakos hadsereg volt. „Most ott a szabadság él! Nincs eltiprás, erőszak. A felszabadítást hozza magával a szabadság hadserege, a Vörös Hadsereg" — mondta Balogh.

47 Ebben az időszakban azonban már egyre kevesebb írása, beszéde jelent meg a politikusnak a Délmagyarországban. Egy-két látogatásáról tett ugyan említést a lap, de korántsem olyan alapossággal és részletesen, mint korábban. Májusban az államtitkár délvidéki körúton vett részt. A bajai FKGP-nagygyűlésen beszédet tartott (a május elsejei szegedi ünnepségen már nem mondott szónoklatot), amelyben ismertette az elmúlt hónapok eseményeit. Kötelességnek és érdeknek tartotta, hogy a nemzet jövőjét, életét meg nem ingatható alapokra fektessék. Ehhez nélkülözhetetlennek vélte a reakció teljes letörését és azt, hogy a nemzet soha ne térhessen le a demokrácia útjáról. A külpolitikában is fontosnak tartotta a demokratikus gondolkodást: a „szabadságszerető népekkel" (ezek alatt a szovjetbarát vezetés alatt álló keletreurópai államokat értette), a szövetséges nagyhatalmakkal és a Szovjetunióval keU barátságos viszonyt kiépíteni és megértő magatartást keU tanúsítani a szomszédos népekkel, például Tito Jugoszláviájával. A pártok föladatául azt jelölte meg, hogy demokratikus szeUemben támogassák az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Ugyanaznap beszámolót tartott a politikai helyzetről Mélykúton és Szeged-Alsóközponton is a tanyai népet érdeklő aktuális kérdésekről.

4 Júniusi látogatásai közül a salgótarjáni kőszénbányászok munkájának megtekintése volt egy fontosabb állomás. Itt dalnoki Miklós Béla tájékoztatatta a megje46 DM, 1945. március 15. 47 DM, 1945. március 17. 48 DM, 1945. május 16.