A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

A párthoz csatlakozott Csányi Sándor a Baranya megyei dárdai kerület 1905-ben, majd 1906-ban is függetlenségi programmal megválasztott egyik pa­rasztképviselője. Ezt tette K. Schiffer József Gyula németajkú parasztképviselője. Achim L. András is ott volt a Gazdapárt orosházi, gyulai és mezőberényi szerveze­teinek megalakításán, beszédet is mondott, de ő nem csatlakozott a párthoz, mert nem értett egyet annak „48-asságával . A Gazdapárt az 1910. májusi országgyűlési választásokon — Király István szerint — 18 jelöltet állított. Közülük 15-nek jó esélyei voltak, néhányan csak kevés szavazattal vesztették el a mandátumot. 30 Farkas József viszont újabb kutatásai szerint azt állítja, hogy a párt „28 vármegyében látott esélyt a jelöltállításra, 29 vá­lasztási körzetben biztos eséllyel, a másik 29-ben pedig megkezdték az agitációt." Végül a következő megyékben indítottak jelölteket: Somogyban 5, Veszprémben 3, Tolnában 2, Baranyában 2, Komáromban 1, Fejérben 1, az Alföldön 12, He­vesben 1, Zemplénben 1, Maros-Tordában 1 és Torda-Aranyosban 1 választókerü­letben. Ez Összesen 30 választókerület! 31 Mint láttuk a Gazdapárthoz elsősorban a református birtokos parasztok csatla­koztak. A katolikus vidékeken nem sikerült megerősödnie. A Duna-Tisza-köze is nagyrészt szervezetlen maradt. A belpolitikai helyzet sem alakult számára jól: a Tisza István vezette Munkapárt gyorsan megszerveződött az országban. A refor­mátus vidékeken, különösen a Tiszántúlon pedig a Gazdapárt jelöltjei a Függet­lenségi Pártból kivált Justh-pártiakkal találták szembe magukat. Az ottani radi­kális 48-as sajtó és a mögötte álló értelmiségiek, a protestáns lelkészek egy részével nem támogatták a gazdapárti külön jelölteket. Mindehhez járult a Khuen-Hédervári-kormány durva csendőri és katonai fellépése a paraszt kép­viselőjelöltek ellen. Mindennek az lett az eredménye, hogy az 1910 májusában megrendezett országgyűlési választásokon a parlamentbe csak három kisgazda képviselő került: Szabó Istvánt — a munkapárti Selley Sándor nyugalmazott államtitkárral szemben — 2330 szavazattal újraválasztották a nagyatádi választó­kerületben. Novak Jánost — aki árva gyerekként nőtt fel, és fiatalon napszámos munkából élt és ekkorára 130 holdas gazdává küzdötte fel magát, aki 1901-től tagja volt a megyei törvényhatóságnak és ott Szabó István küzdőtársa volt — a csurgói választókerületben Justh Gyula vejével Purgly Jánossal szemben 1570 szavazattal választották meg. Herczegh Sándort pedig a szigetvári választókerü­letben 1340 szavazattal aratott biztos győzelmet Duchon Ödön Kossuth-párti kép­viselő ellen. Ez utóbbi két választókerületben korábban a Függetlenségi Párté volt a mandátum. A választási visszaélésére csak egyetlen esetet mondunk el: Heves megyében a kápolnai választókörzetben a kisgazdák Mayer Jánost jelölték. Vele szemben a helyi katolikus papság felkérte az OMGE új elnökét, az akkor még agrárius gróf Károlyi Mihályt. Ő 70 csendőr kíséretében, Meskó Pállal, az OMGE titkárával, papok és jegyzők támogatásával folytatta a kampányát. A Magyar Lobogó szerint 29 FARKAS i. m. 196. 30 KIRÁLY i. m. 31 FARKAS i. m. 197. 32 Uo. 429. és SZÁNTÓ László: Somogy megye országgyűlési képviselői 1848-2002 (Kézirat) 3-5.

Next

/
Thumbnails
Contents